Informatika és tudomány

Hadviselés a világűrben

  • [NST]Cifu
    #254
    Az Index cikke pár ponton hibádzik, sajnos a tech rovat szerkesztői nincsenek a helyzet magaslatán, a szintén mai Boeing 747-8F cikknél például a maximális felszállótömeg és a hasznos teher fogalmát sikerült többször is összekeverniük...

    Amúgy megnyugtatlak, a külföldi oldalakon sincs több konkrét info, de mit én tudok, az kb. ennyi:

    Az X-37B főbb adatai:

    Magasság: 2.9 m
    Hossz: 8.9 m
    Fesztáv: 4.5 m
    Tömeg: 4'990 kg
    Energiarendszer: "Gallium Arsenide" (most késő van utána nézni, mi is ez magyarul) napelem táblák és litium-ion akkumulátorok
    Indító jármű: Lockheed-Martin Atlas V (501)
    Indítási dátum: 2010 április 22
    Űrbéli működési élettartam: 270 nap

    Az X-37B hivatalosan a NASA és az USAF közös programja, a célja az többször felhasználható űrjárművek új generációjának tesztelése, az automata repülésirányító rendszer tesztelése, az űrbéli pályaváltoztatással kapcsolatos teszt és az automatizált visszatérés tesztelése. A jármű viszonylag magas, 400km feletti pályán kering.

    Az X-37B pontos célja ismeretlen, hogy az USAF számára konkrétan milyen előny származik belőle, nem nyilvános. A visszatérő űrhajó raktere cirka 2,5x1,5 méteres lehet, a hasznos terhelése is csupán 400-500kg körüli. Maga az X-37B tehát nem túl potens eszköz, ha figyelembe vesszük, hogy a KH-12 műholdak több, mint 12 tonnát nyomnak, vagy ha figyelembe vesszük, hogy a kémműholdak sokszor alacsonyabb pályára is mennek ennél.

    Hogy mire lehet felhasználni egy ilyen technológiájú eszközt? Rengeteg mindenre:
    -Gyors reagálású kémműhold, amely a hagyományos kémműholdak nem megfelelő pályája miatti "réseket" tömhetik be az adatszolgáltatásban.
    -Szintén felhasználható azon képessége, hogy a szokásosnál nagyobb pályamódosítást végezhet. Ezzel ugyanis megnehezíthető az elpusztítása egy űrben is zajló hadviselés közben.
    -Űrbéli objektumok felderítése, például ellenséges műholdak megvizsgálása.
    -Űrbéli objektumok elleni harc, vagyis műhold-vadász feladatkör.
    -Kvázi alapja lehet egy gyors reagálású személyszállító vagy teherszállító (esetleg bombázó) ugrójárműnek. Itt arra kell gondolni, hogy Amerikából fellőve kb. másfél órán belül a Föld bármely pontjára el lehet juttatni egy kicsi, de ütőképes különleges egységet, szükséges ellátmányt vagy adott esetben fegyvert. Az ilyenek járművek elleni védelem még gyerekcipőben jár, mivel itt nem ballisztikus pályán tér vissza a jármű, hanem nagy sebességgel repül, így a légvédelmi rakéták szinte semmit sem érnek, amíg ~30km magasság és 3-4 Mach alá nem süllyed.

    Ami miatt most "áll a bál" az az, hogy a satspotterek elvesztették az X-37B-t, majd megtalálták újra, mintegy 27,5km-el magasabb pályán. Tudni kell, hogy az űrbéli objektumok pontos követése csak radarral lehetséges, mégpedig a komolyabb radarokkal, vagyis leginkább a tehetős légierőknek van erre kapacitása (az USAF-nak van például egy ilyen központja, amely direkt az űrben keringő műholdakat és törmeléket figyeli). Tehát a civilek, mint a satspotterek számára csak az marad, hogy távcsővel kukkolják az eget, hátha találnak az ismert pályájú műholdakon kívül mást is. Amennyire én ki tudom venni, nem "eltűnt", hanem egyszerűen pályát változtatott, lehet, hogy csak ezt a 27,5km-es emelkedést, lehet hogy valójában egy sokkal komolyabb pályaváltoztatás történt, aztán visszatért az eredeti pályája fölé 27,5km-el. Ez megmagyarázná, hogy miért nem találták meg egyből (azért nem olyan egyszerű kiszúrni egy műholdat, ezért a satspotterek is igyekeznek hozzávetőleg ott keresni, ahol lennie kellene a megfigyelt műholdnak, az X-37B-t például először egy hónappal a fellövése után találták csak meg!). Az "eltűnés" egyébként nem két hétig történt, hanem Augusztus 14.-én nem volt az addigi pályáján észlelhető, majd Augusztus 19.-én találták meg, 27,5km-el magasabb pályán.

    [center]