Megemlékezünk a Holokauszt áldozataira, hála baloldai pártoknak. Megemlékezünk a kommunizmus áldozataira, hála a jobboldali pártoknak. Hogy nem emlékezünk meg az inkvizíció áldozataira, mutatja, hogy mindenféle megemlékezés csak propaganda, pártharc, eszmeütköztetés. Ha egy baloldai párt a zsidók áldozatáról beszél, egyben a jobboldai pártokra keni. Ha egy jobboldali párt a kommunizmus (legyünk korrektek: kommunista diktatúra) áldozatairól beszél, a párhuzamot a baloldai pártban láttatja. Rég nem az áldozatokról szólnak a megemlékezések.
Akkor vajon november 7. a régi renszerben vagy március 15. most mennyire szól a nemzeti hősök megemlékezéséről, és mekkora mértékben felhasznált propagandaeszköz? Ha nem a forradalom dicsőségének felevenítése a megemlékezés célja, akkor ez nem a legnagyobb képmutatás, átverés, szemfényvesztés? Egy újabb hazugság? A forradalmiak forognak a sírjukban, hogy nemes ügyüket reklámnak és mellveregetésnek használják fel.
Megemlékezésül inákbb mondanék értük egy imát.
In flagelis, potm fellis bibisti amaris simum, omni genti recolenti, tuaemortis supplicium, Da virtutem et salutem, Christe Redemptor omnium. Honor et benedictio sit crucifixo Filio, Qui suo supplicio nos redemit ab inferno.
