Epikurosz#41
Van valami abban, amit mondasz, de eléggé kihegyezett módon fogalmazol, akárcsak Nexus6, és lényegében kilátástalannak látjátok, állítjátok be a helyzetet.
Picit unom már, hogy megint nekem kell a tövénél megragadnom a problémát, és megmondani a tutit, ráadásul valaki még el is lopja az ötletem, beépíti egy tanulmányba, doktori disszertációba, pártprogramba, besepri a zsetonokat, én meg maradok a hoppon, és szopom a kisujjam, majd rágom a körmeim. Bosszantó!
Na, de mit tehetnék? Hagyjam, hogy tropára menjen az az egész bolygó? Ha volna több a naprendszerben, nem érdekelne a dolog annyira, de így... Én is benne vagyok a ladikban.
Most mondom a lényeget!
A II. világháború után az amcsókok által alkalmazott pragmatikus módszerek szerintem kiválóan működtek.
Németországot és Japánt olyan szinten pacifikálták, hogy demokráciában ma mindkét egykori militarista állam túltesz Ámerikán, a Szovjet-utód Oroszországról nem is beszélve.
Ehhez tudni kell, hogy több fronton folyt a pacifikálási hadművelet, és lényegében ez kellene leutánozni ma is:
- Katonai jelenlét; olyan állandó támaszpontok, amelyek sokáig működnek. Ezzel szemben Irakból hamarosan kivonulnak a haverjeink és mi is, Afganisztánban sem terveznek tartós jelenlétet. Pedig a tartós változásokhoz kb. két emberöltő, azaz 70 év kell!
- Az alkotmányozás kézben tartása. Haladó szellemű alkotmányt kell ráerőltetni ezekre az országokra, amelyben pl. ki van mondva a vallásszabadság, sajtószabadság stb.
- Modern oktatási rendszer.
- Gazdasági, pénzügyi támogatás, a Marshall-segélyhez hasonlóan. Ennek forrását az adott országok ásványkincseinek mérsékelt kiaknázása adná. Tehát, a rendszer önfinanszírozó lenne.
Nem részletezem. Az ördög nem a részletekben, bár azok is nagyon fontosak. Ha sikerül megragadni egy probléma lényegét, megtalálni az optimális (!) megoldást, a többi már könnyű lenne, ha van politikai akarat. (Ennek megnyerése, más téma.)
Én is benne vagyok a ladikban.