Epikurosz#182
Ma a Dunán néztem meg egy tud.ism.terj. filmet. Az első részben szó volt a termeszekről.
Az ausztrál tudósok egy termeszvárat tanulmányoztak, de szerencsére és hálistennek már lakatlan volt, mert egyébként horrorfilm lett volna belőle.
A termeszvárat először körülásták, majd fűrésszel kettőbe vágták, hogy tanulmányozzák a szerkezetét. Ez nem jött össze, így másik módszert kellett választani. Ezúttal, gipsszel kiöntötték a várat, majd miután az megszilárdult, nagynyomású vízzel kimosatták a falak anyagát. Így megmaradt egy szép, szoborszerű építészeti alkotás, amely jól mutatta a termeszvár belső alagútjait, üregeit, járatait. Utána a komputertomográfnál ismert elvet alkalmazva, egy nagy szkennert állítottak fel, és a termeszvár-gipszszobrot a tetejétől a talpáig szeletekre vágták úgy, hogy közben minden szeletnek beszkennelték a képét. Egy 3D-s szoftver segítségével létrehozták a vár számítógépes modelljét.
Az egészből az volt az egyik legnagyobb tanulság, hogy a vár szellőztetését a szél végzi, a termeszek a vár magasságának, valamint az egyes alagutaknak, a kivezető nyílásoknak a variálásával oldják meg a lakóhelyük természetes, energiatakarékos és hatékony szellőztetését. Ezeket az ismereteket lehet alkalmazni a magas épületeknél.
Szóval, azt kívánom, hogy a nálunk fejlettebb civilizációk is legyenek tekintettel a mi érzékenységünkre, amikor minket tanulmányoznak.