KMK - Közveszélyes munkakerülő Klub
-
#28
Én most itt nem a pénz értékén akarok elmélkedni, ez egyénileg mást és mást jelent. Szubjektív.
Nem arról akarok vitázni, hogy mi jó és mi rossz.
Ezen dolgok egyéni megítélése más lehet. Bármi lehet jó vagy rossz más más szempontok alapján, más más nézőpontból. Kinek hogy.
Ezek a dolgok az agyunkban léteznek, általában nem sok köze van a valósághoz, hogy is lehetne??! A valóság objektív, csak egy van belőle, de annyi vélemény van a valóságról ahány ember.
Nagyon közelít a valósághoz ha én azt mondom, hogy egy bizonyos szempontból alapvetően két társadalmi réteg van.
Az az üzletember aki megveszi mások munkaerejét, és az aki eladja saját munkaerejét.
Általában a kínálatból van több. Tehát mondhatni azt, hogy a világot tekintve globálisan a munkaerőpiac kínálati.
Annak az üzletembernek aki megveszi a munkádat, az a jól megértett érdeke, hogy minél több munka teljesítményt minél olcsóbban tudjon megszerezni.
Ami a gyakorlatban olyan helyzeteket generál ahol a munkás osztály a végtelenségig ki van használva.
Gondoljatok bele.
A pénz amellyel kifizetik a munkást, nem romlik meg. Ha a munkás úgy dönt, hogy mégsem kínálja eladásra munka erejét, az a pénz amelyet felkínáltak neki, nem romlik meg, felhasználható arra, hogy egy másik embert kifizessenek vele aki viszont hajlandó eladni munkaerejét.
Vagy akár ezt a pénzt be is lehet fektetni és idő és kockázataránosan meg lehet sokszorozni.
Az emberi munkaerőnek nincsenek ilyen tulajdonságai.
Az embernek az a jól felfogott érdeke, hogy minél előbb értékesítse munkaerejét, ha nem akar éhenhalni, ha el akarja tartani családját, tetőt akar a feje felé, és meleget a lakásba.
A munkás osztály mindenkor kényszerhelyzetben van, amíg a pénzvagyonos befektetői rétegnek számos alternatív választási lehetősége van.
Ezek a hatalmi viszonyok olyan élethelyzeteket tudnak generálni, hogy például egy braziliai nike póló és cipőgyárban a ruhanemű termékek előállítási munkaerőköltsége a késztermék piaci árának mintegy 0.05 %-a.
Azaz minden befolyt 100 forint után fél forinttal gazdagodnak a munkások akik a tényleges termelést végezték, akik a teljesítményt adták, tehát akik elvégezték a munkát.
A többi megy a befektetőknek akik ülnek a hájas seggükön, és naphosszat szopatják a társadalmat.
Ha mondjuk előállna magyarországon egy olyan jelenség, hogy tömegesen az emberek úgy döntenének, hogy nem hajlandóak ilyen alacsony összegért bérbe adni szabadidejüket, és munkát végezni, hanem helyette, saját maguk termelnének a piacra, vagy saját szolgáltatással állnának elő, akkor az olyan állapotokat mozdítana elő mely:
Egy részről a befektető réteg számára a munkaerő piac keresletivé válik, és a pénzvagyonos osztálynak kell versengenie a megtakarítással rendelkező munkaerőkért, mely emberek számára már nem létkérdés a olcsó lényszerű munka. A megtakarítással rendelkező embereknek több választási lehetősége van. Nem kell olcsón kényszerből munkát vállalnia, mert nem kell félnie, hogy ma-holnap éhen hal.
Másrészről, a munkaerőpiacról kiszállt emberek, akik saját maguk számára termelnek értéket (és nem mások számára). Beszállnak a termékek és szolgáltatások piacversenyébe saját termékükkel, szolgáltatásaikkal.
Mely azt eredményezi, hogy megnő a piaciverseny a vásárlókért, és hátrányosan érinti a befektetői réteget, melynek ezt kompenzálva muszáj vagy drágábban előállítani minőségibb termékeket, vagy olcsóbb terméket vinni a piacra, mely a munkásbérek reálértékét emeli.
Tehát több oldalról is támogatja ez a helyzet a többségi társadalmat.
Általános árcsökkenés, reálérték növekedés. Minőségibb és több féle termékek a piacon. Nagyobb választék a piacon. A munkaerő értéke emelkedik. Csökken a munkapiacon a verseny, bárki könnyen és gyorsan munkához juthat, magasabb fizetésért, könnyebben pozíciót válthat, vagy juthat előléptetéshez.
Ehhez az kell, hogy minél többen lépjetek be a klubomba, és termeljetek saját magatok számára értéket, profitot. Ne másnak termeljetek hasznot, hanem magatoknak. Persze ehhez gondolkodni is kell eleinte. Érteni kell egy kicsit az üzlethez, a marketinghez. Tanultnak kell lennie, és valamihez nagyon kell érteni, mondjuk amivel foglalkozni akarsz, amit a piacra akarsz vinni.
Persze ezek a dolgok izgalmasak, és nem olyan nehéz mint amilyennek eleinte tűnik. Be kell járatni a dolgokat, kísérletezni kell.
Fejlődjetek, és segítsétek egymást. Szervezzük meg a társadalmunkat, mert az állam már ezt nem teszi meg.
Az a biztos amit magad csinálsz, másban nem bízhatsz meg. Más emberekre, más bizalmára alapozni = teljes csőd, teljes anyagi pusztulás, fatális naivitás.
Fejlődjetek, kísérletezzetek.
Ne hagyjátok magatokat emberek!!!