• NEXUS6
    #46
    Szerintem teljesen jogos amiket felvetsz.

    És az a helyzet, hogy ezen problémák kezelésére létezik intézményszerű szervezet, a még a II. VH vége előtt létrehozott ENSZ.
    Létrehozásakor úgy tűnt, hogy ha nem is arra hívatott, hogy egyfajta Világkormány legyen, azonban egy olyan fórum lehet, amin keresztül lehetséges a tagországok érdekeinek és tevékenységének összehangolása.
    Rengeteg szakbizottsága van, pl a Világűrbizottság, amelyet nem sokkal az első szputnyikok fellövése után hoztak létre.
    Fennállásának 50 éve alatt azonban kb 5-6 egyezmény létrehozásán kívül nem sok mindent tud felmutatni. Annak ellenére, hogy a Hold-, és a Világűregyezmény létrehozásán ő bábáskodott, nem igazán arra hivatott szervezet, hogy a különböző űrügynökségek konkrét tevékenységét összehangolja.

    A világűr és a Hold békés célú felhasználását biztosító egyezmények gyakorlatilag biztosították, hogy a nagyhatalmak ne terjesszék ki a katonai tevékenységüket, a Hidegháborút az űrre. Nem azért mert nem lettek volna rá képesek, hanem pont azáltal mert biztosították, hogy a másik fél se tegye tehesse meg azt, ha betartja az egyezményben foglaltakat.
    Az egyezmények ráadásul alapvetően korlátozzák az űrbéli üzleti, gazdasági tevékenységet is, hiszen gyakorlatilag semmilyen űrbeli tárgyra nem formálhat sem állam, sem természetes, vagy jogi személy jogokat.

    Valóban el kell gondolkodni, hogy hogyan tovább. De szerintem nem azért mert jön valami hihetetlen katasztrófa.
    Épp ellenkezőleg.
    Egyrészt biztos, hogy a Föld klímája változik, mint ahogy mindíg is változott. Tendenciájában pedig valóban melegszik, már vagy 10-12 ezer éve. Szal az egy dolog, hogy mennyire tehetünk róla. Általában semennyire, még ha valszeg azért bizonyos tekintetben erősítettük is.
    Azonban ettől függetlenül sok problémát felvet, sok katasztrófát is okoz. Könnyebb a gazdag országok kormányainak és lakosságának torkán lenyomni, hogy segítsék meg a rászorulókat, ha felelősség érzetet keltünk bennük. Más célja, vagy alapja nem igen van a klíma hisztériának.

    Azonban pont az a gond, hogy egy korszak határára értünk, ami nem arról szól valójában, hogy bizonyos dolgokról le kell mondanunk, mert kevés van belőle. Például a környezetti forrásokról, vagy a biztonságról.
    A helyzet az, hogy a Világ valóban átalakulóban van, de nem mert a szűkség és ínség új magaslatait és mélységeit kell megtapasztalnunk, hanem épp ellenkezőleg, amikor a szellemi és fizikai gazdagság új magasságait és általános voltával kell szembesülnie azoknak a vezetőinknek, akik kormányzásukat a korlátozott források fölötti uralomra alapozták.
    Nekik rémisztő, hogy az eddig centralizáltan elosztott javakhoz, ma mindenki hozzájuthat minimális korlátozással, ez valóban veszélyezteti a biztonságot, de természetesen elsősorban az ő biztonságukat.
    Ezt próbálják most az átlagember szintjére is kisugározni. És amíg hiszünk nekik, addig el is érik céljaikat.