Új licitálós oldal
-
kalap008 #1314 , hiszen az Alkotmánybíróság jövőbeni tevékenységének az eddigi értelemben felfogott joghoz nem lesz túl sok köze. Némelyek ezt a jogállamiság bukásaként értékelik, úgy gondolva, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere alapjainak lerakása valójában a jogállam alapjainak felszedését jelenti. „Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja" - idézik a törvényt, hozzá téve, hogy az Alkotmánybíróság a törvény legfőbb őre. Ha valaki törvényszegő módon válik alkotmánybíróvá, akkor avval vége a világnak, minden szabály érvényét veszti, tort ül az anarchia. Ez bizony vészjóslóan hangzik, úgyhogy tegyük is fel gyorsan az alapkérdést: mi a jog? „A szovjet szocialista jog a szovjet szocialista állam által megállapított vagy szankcionált olyan magatartási szabályok (jogszabályok) összessége, amelyek a szovjet nép akaratát fejezik ki, amelyek alkalmazását a szovjet szocialista állam kényszerítő ereje biztosítja, céljuk, hogy a munkásosztálynak és minden dolgozónak hasznos és előnyös rendet és viszonyokat védjék, megszilárdítsák és továbbfejlesszék". Vegyük ki ebből a szövegből a „szovjet" és a „szocialista" szavakat, továbbá a „munkásosztálynak és minden dolgozónak" kifejezést írjuk át arra, hogy „magyar embereknek", és kapunk egy olyan jogdefiníciót, amely a Nemzeti Együttműködés Programjával tökéletesen egybecseng. Noha az idézet Arzsanov-Kecsekjan-Manykovszkij-Sztrogo vics Állam- és jogelméletéből való (Budapest, Tankönyvkiadó, 1951), tehát ideológiai értelemben messziről jön. Nem véletlenül mondta a magyarországi forradalom vezetője a parlament utolsó nyári ülésén, hogy az ideológiai kérdések mára kimaradtak a politika centrumából, s oda kerültek, ahová valók, az elméleti ügyek osztályára. Ha viszont az ideológiai sallangoktól eltekintünk, akkor Arzsa nov, Kecsekjan, Manykovszkij és Sztrogovics jogelmélete ugyanazt mondja, amit a Nemzeti Együttműködés Programjában is olvashatunk. A magyar választók azt üzenték mindnyájunknak, hogy igaza a nemzeti egységnek van, a győztes feladata pedig az, hogy a nemzeti egységet és annak igazságát védje, képviselje, és legyőzzön minden olyan jelenséget, erőt és törekvést, amely a nemzeti egységgel szembefordul, azt veszélyezteti. Vagyis a jog nem más, mint a győztes akarata. Sajnos ezt az organikus jogfelfogást külföldön nem nagyon értik, noha egyszerű. Áprilisban kéthar ma dos forradalom történt Magyarországon, majd ez a kétharmad tartós politikai közösséggé formálódott; utóbbit néha centrális politikai erőtérnek, néha a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, néha egyszerűen nemzeti centrumnak nevezzük - így mondta ezt a parlament utolsó nyári ülésén a nemzeti centrumot megtestesítő személy. Belőlünk, magyar emberekből lett a nemzeti centrum, avval mi egyek vagyunk, ahogy a nem zeti centrumot megtestesítő személy is per definitionem egy vele. Ő tehát velünk azonos, mi pedig ő vagyunk. Így például mi vívunk szabadságharcot a globális pénzvilággal és közelebbről a valutaalappal