Új licitálós oldal
  • kalap008
    #1310
    AZ ÚT


    1
    Az út, mely szóba-fogható,
    nem az öröktõl-való;
    a szó, mely rája-mondható,
    nem az örök szó.
    Ha neve nincs: ég s föld alapja;
    ha neve van: minden dolgok anyja.
    Ezért:

    aki vágytalan,
    a nagy titkot megfejtheti;
    de ha vágya van,
    csak a dolgokat szemlélheti.
    E kettõ mögött közös a forrás,
    csupán nevük más.
    Közösségük: csoda,
    s egyik csodától a másik felé tárul
    a nagy titok kapuja.


    2
    Mikor a szépet megismerik,
    felbukkan a rút is;
    mikor a jót megismerik,
    felbukkan a rossz is.
    Lét és nemlét szüli egymást,
    nehéz és könnyû megalkotja egymást,
    hosszú és rövid alakítja egymást,
    magas es mély kulcsolja egymást,
    sok hang összeolvasztja egymást,
    korábbi s késõbbi követi egymást.
    Ezért a bölcs

    sürgés nélkül mûködik,
    szó nélkül tanít,
    nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,
    alkot, de mûvét nem birtokolja,
    cselekszik, de nem ragaszkodik,
    beteljesült mûvét nem félti,
    s mert magának nem õrzi,
    el se veszíti.


    3
    Ha nem emelik fel az okosakat,
    a nép közt rend es béke fakad;
    ha nem kell többé a ritka, drága,
    megszûnik a nép kirablása;
    ha nem a vágy uralkodik,
    a nép szíve megnyughatik.
    Ezért a bölcs

    a szívet kiüríti,
    a gyomrot teletölti,
    a sóvárgást gyengíti,
    a csontot erõsíti,
    hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
    az okosak veszteg maradjanak.
    A nem-sürgés ez
    és rend és békesség lesz.


    4
    Az út üres,
    de mûködését abba sose hagyja.
    És mélységes,
    mindennek õsatyja.
    Élet tompítja,
    görcseit oldja,
    fényét fakítja,
    elvegyül porba.
    Megfoghatatlan
    és mégis van.
    Én nem tudom, ki a szülõje,
    de vénebb, mint a tünemények õse.


    5
    Az ég és föld nem emberi:
    neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
    A bölcs ember sem emberi:
    neki a lények, mint szalma-kutyák.
    Az ég és föld közötti tér,
    akár a fujtató,
    üres és nem szakad be,
    mozog és egyre több száll belõle:
    kell rá szó, ezernyi;
    jobb némán befelé figyelni.


    6
    Csodálatos asszonynak hívják:
    õ a völgy örök szelleme.
    A csodálatos asszony kapuja
    ég s föld gyökere.
    Végtelenul munkálkodik,
    nem fárad el sose.


    7
    Örök az ég és örök a föld.
    Azért örök az ég s a föld,
    mert nem önmagukért élnek,
    ezért nem fogy belõlük az élet.
    Éppígy a bölcs:

    hátrahúzódik, ezért halad,
    nem õrzi magát, ezért megmarad.
    Így van:

    saját érdeke nem ûzi sose,
    ezért teljesül saját érdeke.