Ha a tudasrol van szo, beszeljunk komolyan. Csak ebben a mondatban ("10-15 métere közeledő légi céllal szemben a világon nincs olyan légvédelem, ami eredményesen működhetne olyan asztallap simaságú terepen, mint Irak nagy része.") több komoly szakmai hibát vétesz.
Ugyanis 1. a kismagassagu celt eppen a sima teruleten van esely felderíteni 2. nem feltetlenul radarral kell deriteni, ezert irtam vizualis megfigyelokrol is. Mivel a sivatag idealis terep az alacsonyan torteno berepulesre, eppen ez volt az egyik legnagyobb hianyossaga az iraki rendzsernek. 3. Ha nincs mas lehetoseg, az alacsonyan repulo legi celt kenyszeriteni kell, hogy emelkedjen fol pl. a valoszinu megkozelitesi utvonalakra telepitett gepagyuk tomeges tuzevel
Szeretnem hangsulyozni, hogy csupa olyan dologrol irtam, ami mar akkor is rendelkezesre allt (direkt nem hoztam szoba az AWACS-t , mivel az oroszoknak az nem az erossege). Szoval nem kellene a szukseges tudas hianyat felemlegetned.
Az SR-71-t sem kell a fejemhez vagnod, mivel szerintem az is oka volt a VSZ legterenek elkerulesere, mert ott lelohettek volna. Es nem csak a MIG-31, de a MIG-25, illetve nem csak az SZ-300, de az SZ-200 is fenyegetest jelentett neki.
Nem tudom, miert ragadsz ki reszleteket, amikor ezek csak peldak voltak arra, milyen kovetelmenyeknek kell megfelelnie egy komplex legvedelmi rendszernek. Ha minden egyes dologra kiternenk, tobb szaz oldalt kellene leirni.
De az evidencia, hogy egy legvedelmi rendszernek az ellenseges legiero lehetosegeibol kell kiindulnia. Ha az kepes tartosan 10-15 m-en repulni, akkor bizony arra is fel kell keszulni. Es ha 30 km-en, akkor arra is. Egyezzunk ki abban, hogy az irakiak alaposan elszamitottak magukat, mig az USAF remek taktikai fogast alkalmazott.