remark#222
"A helyzet az, hogy mindenképp kell egy támasz, amit muszáj elfogadni jelenlegi igazságnak..."
Persze, muszáj hogy legyen, nem is erről van szó. Csak nem szabad elfelejteni, hogy szinte minden, amit természetesnek, magától értetődőnek és igaznak veszünk, azt valakitől hallottuk. Nem a mi tapasztalatunk, nem a "mi igazságunk". De persze enélkül az ember működésképtelen lenne, mert nincs kapacitása arra, hogy az élet minden létező helyzetében a kályhától végiggondoljon dolgokat.
Még a reflexek és beidegződések is így működnek. Mész az autóval, szemed sarkából meglátsz valamit ami feléd közeledik. Nem gondolkodsz, mert nincs rá idő. Nem az "értelmes, okos, szofisztikált tudat" irányít, hanem a beidegződések: rálépsz a fékre, vagy ha érzékeled az irányt, elfordítod a kormányt. Minél tapasztaltabb (! - nem intelligensebb, okosabb, hanem tapasztaltabb; szellemi "tevékenységek" esetén bölcsebb) vagy, annál valószínűbb hogy a reflexeid irányítanak, jobban, helyesebben, és gyorsabban mint a tudat tenné.
Nos, nem szabad elfelejteni, hogy ennél jóval komplexebb beidegződésekkel is tele van a társadalom. Pl. egyenruha = mindmeghalunk. Vagy pl. kapitalizmus = minden jó, kommunizmus = minden rossz. USA = jófiúk, arabok = rosszfiúk. Stb. Szerintem mindenki fel tud idézni ilyen beidegződéseket, prekoncepciókat, melyek reflexszerűen ugranak elő amint a helyzet megkívánja. Egy halom ilyen "időzített bombán" ülünk, sokról fogalmunk sincs, de ettől függetlenül még ezek az bombák működésbe lépnek, amint megkapják a megfelelő jelet az aktivizálódásra. Ez az ember. Nem kizárólagosan racionális objektív lény, hanem egy ösztön-állat is, tele beidegződésekkel, reflexekkel, ami egyszerre nagy előny is, és hátrány is akkor, ha nem tanuljuk meg helyére tenni a dolgokat.
"Azért nem tétel, hogy a természettudomány az abszolút igazság, mert nem tudom bebizonyítani, és az általad említett ember által létrehozott hiba jelen lesz."
Tudod, sokkal kevesebb vitám lenne a tudományok objektivitásával kapcsolatban, ha ezt a "kollégáid" is értenék. Nekem nagyon szimpatikus amit mondasz, és logikus is. Csak amit írsz, azt nem sokan tartják észben, esetleg nem is tudják. Kedvem lenne idézni téged a "Tudományos tévedés" topikban...
"Ezért a természettudományt definiálom, mint "az igazságot", és így elkerülöm azt a filozófiai rágódást, bizonytalanságot, amit magad is leírsz. Persze, nem lesz 100%-os, de az eltérés egyre kisebb lesz az abszolút igazságtól, ahogy fejlődik a tudomány."
Persze azt sose feledd, hogy a fejlődési irányt mégis csak a filozofálgatás és rágódás meg a bizonytalanság szabja meg. Az ember érez és látni vagy tudni vél dolgokat, melyekről a tudomány (még) nem foglal állást. És ezt a kapcsolatot sokan figyelmen kívül hagyják, és a tudományra úgy gondolnak mint valamire, amiben nincs jelen az ember. Konkrétan úgy fogalmazta ezt meg valaki, hogy a tudomány pontosan az embert akarja eliminálni az egyenletből. Ami szép cél, de ezt megvalósultnak tekinteni biztos hiba, és szerintem akár feltételesen, megvalósíthatónak gondolni is hiba.