#15
"A növekedés határai" c. könyvnek kb ez volt a mondanivalója. Nem vagyunk képesek felfogni, és kontrollálni a többszöröződésre visszavezethető exponenciális változásokat, nem vagyunk képesek a forrásinkkal úgy számolni, hogy azok ilyen környezetben is elegendőek legyenek. Erre vezethető vissza a túllövés jelensége, többet fogyasztunk valamiből, mint amennyit hosszútávon elő tudunk teremteni és fordítva. Ennek eredménye a gazdasági/pénzügyi válságok és az, hogy jelenleg bolygónk forrásait gyorsabban fogyasztjuk, mint ahogy azok újratermelődnek. Itt barátaim már rég nem csak a CO2-ről van szó, de nem ám!
Amúgy persze nem igaz, hogy nem vagyunk képesek így gondolkodni, képesek vagyunk rá, azonban a jelenlegi rendszer pont a túllövések, divatok trendek meglovagolására épül. Gyak egy piramisjáték gazdaságban élünk. A végén az utolsó sor nyilvánvalóan és mindig pórul jár, de pont azért mert ezt tudjuk jól felfogott érdekünk, hogy ne mi legyünk az utolsó sor, ne mi akasszuk meg a trendet.
Nem kell mást csinálnunk, csak gazdaságunkat, társadalmunkat átalakítani a trendmániáról olyan értékrendere és hozzákapcsolódó termelési modellre, ami a hosszútávú értékeket és nem a divatirányzatokat helyezi a középpontba.
Úgy mint, kiszámítható, nyugodt, boldog élet, a trendi dolgok ismerete helyett, időtálló tudás (bölcsesség!?), világmegváltó háborúk helyett helyi biztonság.
Nem a gazdaságot kell visszafognunk, mert ezekben az értékekben hiányt szenvedünk elő kell azokat állítanunk, hanem csak véget kell vetni ennek az őrült pazarló rohangálásnak, amiről a jelenlegi vezetők azt mondják, hogy fejlődés.
#15