Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
Etelkozi Vata #3353 Tears for fears
1985-ben, kis érdekesség, a Live Aid-re meghívott zenekar nem lép fel, mert két zenész szerződése a bandával lejárt.
Később ezt a mulasztásukat különböző adományokkal, egyéb módon pótolták.
A zenekar körül hatalmas a csend.
1986-ban újra kiadják a Everybody wants to rule on the world című nótát, ami megint sikeres, elsősorban Angliában.
Legközelebb 1989-ben hallani róluk.
Hosszas előkészületek, producer váltások, és kész nóták kukába hajítása után áll össze az új lemezük, Sowing the seeds of love címmel.
Az első kislemez az album címadó dala, amely a jól megszokott TfF hangzást hozza, belecsempészve némi beat-et, ala Beatles. A nótának amúgy amolyan himnusz jellege, hangzása, érzete van (elvetni a szeretet magjait)...
Az album Angliában a megjelenése hetében 1., az USA-ban csak a 8. helyig jut. Mindkét országban platina lemez lesz.
A kislemez az 5. illetve a 2. helyig jut a TOP listákon.
A teljes album összképe, egyben meghallgatva, a korábbiakat idézi, de egy-egy nótában a jazz, a blues, a soul és a beat határozott jegyei fedezhetőek fel /különösen a Badman's song-ban/.
Az album nagyon komoly, érzelmes, helyenként romantikus, de inkább kesergő.
Hiányoznak róla azok a lendületes, dinamikus, tempós nóták (számomra), amik miatt például egyértelműen DD rajongó lettem, és a new wavet, a new romanticot jellemezte.
Igaz, ez sosem volt jellemző a TfF-re, de azért tehettek volna egy-két kalandozást abba az irányba is.
Igaz, az egész karrierjükre Orzabal világnézete, csalódásai, keserűsége és vágyódása nyomta rá a bélyegét, amitől sosem tudtak elrugaszkodni (minden nótát ő írt, illetve minden nótában társszerző volt.)
A további kislemezek, a 89-es Woman in chains (a doboknál Phil Collins), illetve a 90-es Advice for the young at heart és a Famous Last words már nem tudják felidézni a korábbi sikereket.
A 2. albumukat már nem tudták felülmúlni sikerességben. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy elég nyögvenyelősen készült el az album.
Ez nem jelenti azt, hogy nem dolgoztak rajta eleget, mindössze annyit, hogy a zenekar túljutott a zenitjén, még mindig nagyon jó zenét produkálnak, de már belassultak, ahogy az általában lenni szokott.
Csak ritka kivételek vannak, akik a 3. lemezükkel, vagy az után is maradandót tudnak alkotni, vagy valami nagyot tudnak dobni újdonsággal, irányváltással, akármivel. Tényleg nagyon kevés ilyen zenekar , vagy előadó van, most hirtelen a Queen és a Depeche Mode ugrik be (már legalábbis azok közül, akiket ismerek).
Nem, még örök kedvencem, a DD sem tartozik az ilyen zenekarok közé (tőlük egyértelműen az első 3 lemez, illetve az azt követő 2 single volt a csúcs, a szétválásuk után már nem állt össze többet a kép náluk. Ja, ez nem DD esszécske...)
1992-re a zenekar megéri a szokásás Greatest Hits albumot, amely Angliában azért szép eladásokat produkál. Ez egyben előfutára következő munkájuknak.
/folytatás következik/