Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
#3315
Szevasztok Tagok!
Azért itten a Kex nevű zenekarunkkal nagyon vigyázzunk! A Kex csúcspontján(?) 1969-től - 1972-ig állott, míg a Baksa-Soós ki nem vándorolt Németországba. Ráadásul nagyon erősen intellektuális underground zenét játszott.
1969, 1970, 1971, 1972, és aztán vége. Kifújt, annyi. Saját közönségük imádta, a szélesebb publikum nem ismerte vagy nem értette őket, hivatalos helyeken pedig idegenkedtek tőlük. Nem volt esélyük. A Kex túl intellektuális, a Syrius túl elvont, a Tűzkerék túl proli volt - így vagy úgy, de az elvárásokhoz igazodni képtelen, végletes egyéniségek.
A Kex menthetetlenül a Budai Ifjúsági Park, a Citadella, a Bem rakpart 6., a Fő utcai Párizs-kert, az Egyetemi Színpad házizenekara maradt tündöklése másfél éve alatt. (Egyébként egy Kex-koncert szünetében lépett először közönség elé Cseh Tamás, aki hosszabb, önkéntes házibuli-pódiumba zártság után, befolyásos művészértelmiségiek - Jancsó Miklós, Gyurkó László - segítségével színpadra, filmre, végül 1977-től lemezre jutott Bereményi Géza szövegeire írt dalaival - már amelyikre pecsétet ütött a sanzonbizottág.)
"Baksa-Soós Jancsi nem zenész, nem költő, nem festő, nem színész, nem rendező, ahogy a lexikonok írják majd róla, hanem művész. Teljes és nyitott személyiség, aki képes és hajlandó bármit új oldalról szemügyre venni, legyen az borsószem, vacsora, zene, végrehajtó, helyesírási szabály, közhely, Magas Művészet, hatalmasok, még ha vérébe kerül is a kísérlet: a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt. Többek között tőle tanultam, hogy a művészet nem a fül, a nyelv, a kéz ügyessége, hanem - magatartás." (Mozgó Világ, 1980 május, Czakó Gábor)
A Kex soha nem adott két egyforma koncertet - írta Magya-Rock című könyvében Sebők János. - A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa-Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásainak, így váltak a Kex-koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül József Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szívvel. Aztán reklámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhitat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalitások követték egymást. A Kex, mint egy vulkán ontotta magából az ötleteket."
Miután Baksa-Soós János elhagyta a zenekart és az országot, a Kex - bár egy darabig, profi zenészekkel bővülve folytatták a dolgot - érdektelenné vált. Baksa 1972 óta Németországban él, olykor-olykor ő is hazalátogat, fel-fellép a 80-as évek undergroundjának közegében - egy önmagának folyamatosan író, rajzoló, néha másoknak is éneklő, gitározó, glóbusz-szinten gondolkodó, önmagát pionyírművésznek tekintő nagyvárosi indián, szociális segélyen. Saját magát Január Fejedelemnek vagy Hercegnek hívja (másoknak is osztogat címeket: Vető János például tőle kapta hercegi rangját).
Mi maradt fenn belőlük az utókornak? Elég kevés.
A Kexből:
Egy kétszámos kislemez:
Elszállt egy hajó a szélben/Család), négy rádiófelvétel
Filmek:
Mészáros Márta: Szép lányok, ne sírjatok (1969)
Szomjas György: Tündérszép leány (1969)
Feldolgozások: Hobo: Zöld-sárga , Koncz Zsuzsa: Család.
Az alig-alig létező hangdokumentumok mellé, használati utasításul, a Baksa-jelenség leírásának kísérletei: Szerémi László: Csillagok ne ragyogjatok (Mozgó Világ, 1978 április)
Czakó Gábor: Előszószerűség Baksa-Soós Jánoshoz (Mozgó Világ, 1980 május)
Kapuvári Gábor: Leírás egy Kex-koncertről, ami nincs többé (Rock Évkönyv 1981, Zeneműkiadó, 1982)
Sebők János: Magya-Rock 1., Zeneműkiadó, 1983).
Interjúk, beszélgetések Baksa-Soós Jánossal:
Szőnyei Tamásé (POLIfon, 1985/4)
Trencsényi Zoltáné (AlteRock, 1990 január)
Stiedl Gáboré (Magyar Narancs, 1996 január 25.)
Ennyi, ami itten kikívánkozott belőlem a Zenekarral kapcsolatban. Ha vki elolvasta, gratula hozzá!
Ezen iromány Szőnyei Tamás M.U.Z.I.K. című művén alapszik.
"Mindenki megdöglik vagy lelép, égetik a zenét!" (URH, 1981)