Oldies Music 1.0


'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje

Flag Counter

Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,

Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....



A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
  • Etelkozi Vata
    #3253
    Nos, akkor Tears For Fears, bevezetés...

    Az angol new wave zenekart két gyerekkori cimbi, Roland Orzabal és Curt Smith alapította 1981-ben.
    Korábban egy Graduate nevű formációval próbálkoztak, de az nem volt túl sikeres, és a tagságuk sem volt benne hosszú életű.

    A zenekarhoz tartozott még gyakorlatilag teljes jogú tagként, ám azért kicsit a háttérbe szorulva Ian Stanley billentyűs és Manny Elias dobos.

    Első megjelenésük a zenekarral 1981 végén volt, amikor is a Suffer the Children című nótával jelentkeztek. A nóta lényegében ismeretlen maradt, csak úgy, mint a 82-es első próbálkozásuk, a Pale Shelter.

    Még ennek az évnek a végén jelentkeztek a Mad World című nótával, amely meghozta nekik at áttörést. A dal Angliában egészen a 3. helyig kapaszkodik a slágerlistán.



    1983-ban jelenik meg első nagylemezük - The hurting címmel.
    Az albumnak elég melankólikus hangulata van, lassabb, szomorkásabb számokból áll elsősorban.

    A nóták inkább szinti alapúak, némi gitár kísérettel, egy kicsit emlékeztetnek a DM-re, egy kicsit helyenként a Cure-ra, vagy amolyan Camouflage-os hangzásvilág is fellelhető. De mindegyikből csak nagyon pici, és nyilván nem azért, mert utánozták őket, egyszerűen csak abban az időszakban így szólaltak meg a zenekarok (mint ma a tuc-tuc...).
    (Camouflage meg akkor még sehol sem volt ráadásul...)

    Nekem nem ez a lemez a kedvencem tőlük, elismerem, de az akkori közönségnek tetszett. Angliában listavezető és platina, az USA-ban aranylemez lett.

    Sajnos sok rajta a lassú, szomorú hangulatú nóta, nekem a dinamikus, pörgös nóták jönnek be.

    Nem tudok igazán kiemelni a lemezről egyetlen nótát sem.
    Na jó, kettőt igen.
    Az egyik a The prisoner, amely valamiért rendkívül idegesítő.

    A másik személyes a kedvencem a lemezről (Angliában a top lista 4. helyig jutott)