Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
Etelkozi Vata #3037 Akkor most már írhatom, hogy a nagy sikerre való tekintettel folytatom a Den Harrow sztorit /és be is fejezem/.
Megint korrekcióval, illetve kinyilatkoztatással kezdem!
Én, Etelközi Vata, a zenetudományok fura tudora kijelentem, hogy Madonna nem is szőkített hajú, repedt sarkú luvnya, hanem egy énekes, táncos sztár, és azért nem lehetett Den Harrow sohasem listavezető, mert Madonna tehetségesebb, jobb énekes mint Den Harrow.
1988
Den Harrow túl van legnagyobb kis és nagylemez sikerén, de az album lecsengetéseként még piacra került a Day by day kislemez.
Átütő sikert már nem arat. A nóta amúgy nem rossz, hangulatos, jól hangszerelt téma.
/A csapat a zenei, ritmus alapjait pofátlanul fel is használta a következő lemezhez, a Thank you D.J. című rövid szösszenethez, mely a Rock the night albumra nem kerülő nóta amolyan kivonata lett./
Tom Hooker szakít a Den Harrow projekttel, innentől számítva egy Anthony James nevű úriember hangjával mixelik össze Zandri hanját a lemezeken. James hangja magasabb Hooker-énál, és más az ákcentusa is, de ez nekünk valahogy akkoriban nem tünt fel.
Az új felállás első produktuma a Born to love, ami egy alapvetően gitáralapú és akusztikus dobokkal kísért nóta, azaz egy kis próbálkozás egy új irányba. Talán ezzel szerették volna elvonni a figyelmet arról, hogy Den Harrow hangja váratlanul mutálni kezdett.
/És azt is érdemes megfigyelni, hogy a kézmozdulatai, gesztusai mennyire nem passzolnak sem a zenéhez, sem a szöveghez, azaz fogalma sincs miről "énekel".../
Born to love
Ez a nóta már az új, 3. lemez előfutára volt, megjelenése pedig egy új kislemezzel együtt történik.
Az új nóta ismét szimpatizátor hangzású, és elég egyszerű, nem cifrázták túl. Egy kicsit amolyan Modern Talking hangzása van, de ez legyen a legnagyobb baja.
You have a way
A közönség egyáltalán nem mozdul rá a nótára, ez már egyfajta bukást vetít előre.
Kijön még a lemez címadó dala, a Lies is kislemezen, aminek stílusa, hangzása, hangszerelése nekem személy szerint teccik, de az átlagközönségnek nem, még Olaszországban is teljes bukta Den Harrow 3. lemeze.
Ezt követően több próbálkozás a 3. lemezről nincs.
Pedig azért vannak rajta erős közepes dalok (de nagyon gyengék is), mint pl. a My time, avagy az I love the night.
I love the night
A bukás mellé ráadásul járt még az is, hogy a közben egyre többet szereplő és új lemezt megjelentető Tom Hooker hangjával kezdik a régi Den Harrow lemezeket összevetegetni. Mindenkinek feltűnik a durva hasonlóság. Ekkor még persze megy a tagadás.
1989. Új kislemez, mindjárt kettő is.
Az első a Holiday night. Hallgatható. Semmi több. A közönséget már ez sem hozza lázba, lényegében a nóta a feledés homályába merül elég hamar.
Holiday night
Még ennél is sikertelenebb a következő kislemez, a Take me back.
Den Harrow visszasüllyed az átlag diszkóénekesek szintjére. Már csak a legfanatikusabb rajongói kiváncsiak rá és a produkciójára.
Amolyan karrier zárásként meg is jelenik a Best Of Den Harrow, ami azért 3 lemez után elég erős, de ők már tudják, hogy nincs tovább.
Ez a best of lemez amúgy tényleg egy jó válogatás a produktív és sikeres időszakból.
Asszem innen már rövidre is zárom a sztorit.
Két év hallgatás után az Ocean című számmal jelentkezik, amit a saját hangján ad elő. Nagyon gyenge próbálkozás.
Számomra, korábbi fanatikus rajongó számára ez teljesen értékelhetetlen.
Már semmi nem maradt meg a korai Den Harrow-s hangzásból, ötletességből, hangszerelésből.
/Ezt be se linkelem, annyira rossz, akit érdekel, keresse meg./
Az ezt követő években megjelent dalok között már csak egyetlen értékelhető található, a Take me.
Take me
96-ig évente egy-két dallal jelentkezik, gyakorlatilag észrevétlenül.
Ezt követően még megjelentet 2 nagy lemezt, 96: I, Den, 99: Back from the future, de ezeken csak a késői korszakának gyenge single-jei, illetve a korai slágerek újrakevert verzió vannak.
Noha ezekre magam is rátaláltam annak idején, már nem igen hozott lázba.
Még egy momentum.
2010-2011.
Den Harrow és Tom Hooker nyilvános harca a neten és a médiában, az igazság felfedése Hooker által, amit Den Harrow tagad és fenyegetőzik.
Aztán a leleplezés:
Tom Hooker kitálal
Érdemes végignézni.
/Den Harrow reakcióját nem, mert egyrész egy mukkot sem tudok olaszul, másrészt amikor énekelni kezd, még a szöveget sem tudja rendesen.../
Ennyit Den Harrow-ról.
Köszönöm!
(És isten bizony, középiskolás koromban valóban fanatikus, külsőségekben is majmoló rajongója voltam./