Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
Etelkozi Vata #2996 Mielőtt a teljes érdektelenség okán a Den Harrow sztori átmegy Billy Idol fan klubba (azért a régi érzelmek még valahol meg vannak bennem... :) ), folytatom.
Den Harrow benépszerűsödik
1985-ben, a Mad Desire viszonylagos nagyobb sikere okán felbátorodva Den Harrow és csapata merész húzással kiválasztja a fiókban fekvő slágerkészletből (ala Dieter Bohlen) a Future Brain című alkotást, amit videoklippel megtámogatva jelentet meg.
A nóta igazi siker lesz, már (éppen csak) Top 10-es helyezéseket is fel tud mutatni szerte Európában.
A nóta hangzásvilága már igazi Den Harrow-s, hangszerelése (vagyis inkább hangminta összeválogatása) remek, tetszetős hangnemváltásokkal fűszerezve, az egésznek az összhatása fülbemászó és magával ragadó, a szám közepétől pedig már lendületes is. Tom Hooker hangja pedig remekül cseng.
Nekem egyértelműen az egyik személyes kedvencem.
Még ebben az évben kijön az első lemez is, Overpower címmel.
Ezzel nagyjából egyidőben pedig a lemez nyitódala, a Bad Boy kislemezen.
A Bad Boy már Németországban és Franciaországban is sláger.
Den Harrow immáron Európa szerte ismert énekes. Rajongótábora napról napra nő, kiknek többsége nő. Szerény személyem is innentől fanatikus rajongó, egy mára már az enyészetnek átadott magnókazetta büszke birtokosaként (becsípte a hifi a szalagot...).
A Bad boy egy erőteljes, jól hangszerelt, ötletes ritmussal kísért, jó dallamú slágernóta. Az énekhang nem erős (Hooker hangfekvésének egy picit alacsony), de a vokálozó hölgy hangja aranyos és jól passzol.
A Bad boy mellett a lemezről később kislemezként megjelenik még Charleston című nóta is, már kisebb sikerrel, a lemez amolyan lecsengése gyanánt.
A lemez legjobb dala azonban nem kapott lehetőséget a toplistákon megmérettetnie magát. Ez a dal egyértelműen a Broken Radio, mely annak idején az egyébként Den Harrow-tól fanyalgó barátaimnak is tetszett.
A még meg nem említett nótákról:
A Feedback és a Make ends meet a lemez sereghajtói, nem túl érdekes alkotások, amolyan töltelékek.
A Jade és az Overpower című nóták egészen jók, az összhatásba remekül beleillenek.
A többiről már volt szó.
Azoknak, akik nem ismernék, íme a két erős, és a kislemezes nóta, ami még nem volt linkelve.
A lemez komoly siker Európában és kis hazánkban is.