Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
#2379
Szép Napot!
Éppen ma délelőtt hallgattam meg az ezidáig utolsó Duran Duran albumot, az "All You Need Is Now"-t
Mivel én még mindig nem vagyok zenész és ezokból "szakmai" kritikát nem fogalmazhatok meg, ezért a passio.hu-t idézem:
"A nyitó és egyben címadó még nem evidens a maga kicsit modernebb szintetikus kezdésével. Inkább idézi a Medazzaland lemez idejét, mint mást. Viszont a Blame the machines beindítja az időgépet. Pontosan az a táncolható ritmusú, jellegzetes dallamú Duran Duran köszön ránk, ami a kezdetek kezdetén jellemezte őket. Nick Rhodes leporolta a legrégebbi szintihangzásait, és pont olyan kütyüszerűen használva adja a hangulatot a dalnak, mint annak idején, tette. Mindezt a Being fallowed tökéletesen folytatja, ha lehet még egy lapáttal rátéve, bár a vége felé kicsit rendhagyó a dal. A Leave a light on a Wedding album-os időket pattintja fel, kicsit az akkori Come undone hangulataival festegetve. De ez csak kitérő. A Safe és a Girl panic funkos megoldásai megint a régmúltba taszigálnak. Ez utóbbiban John Taylor újra felfedezi, hogyan is használta annak idején a basszusgitárt. Ez a hozzáállás, amit régóta hiányoltam tőle. 25 éve nem hallottam tőle ilyen laza, csuklóból kirázott basszus témát. A fura című The man who stole a leopard annyira visszatekint, hogy a kettes lemez Chauffeur című dalának idézetével kezdődik. Ez az a dal, ami ugyan soha nem került különösebben a figyelem középpontjába, de ők is és a rajongók is valami oknál fogva kötődnek hozzá. Klassz dal és az idézet is helytálló.
Egy valami, illetve valaki hiányzik az albumról: Andy Taylor és az ő gitárja. De nagyon. Főleg ha meggondolom, hogy ezzel az iránnyal talán neki sem lett volna különösebb problémája. Dom Brown bizonyára nagyszerű arc, és jól kezeli a gitárt, de csak egy bábu ezen a pályán, amit oda tesznek, ahová a többiek gondolják. Hiányoznak a konkrét rockzenei témák és megoldások, amiből a most felidézett első lemezen azért akadt elég. Marad a pop és egy jóval kellemesebb szájíz, mint legutóbb. Én nem bánom, hogy a trackek száma és a játékidő is harminc évvel ezelőtti, ha ennél rosszabbat többé nem tesznek az asztalra, még akkor sem, ha igazi slágert most nem sikerült írni. Megöregedett rajongóknak kötelező."
----------------------------------
Hallgatói véleményem azonban van:
Az első dal Katy Perry-t juttatta eszembe. Nem tetszett - elsőre.
A 2-es és 3-as szám sem hozott lázba....
A 4. tracktől "kezdődik a lemez" - számomra.
Valóban nincs rajta a klasszikus értelemben vett sláger, de biztos vagyok benne, hogy mindenki talál rajta kendvencet - még akkor is ha csak 9. dalt számlál az LP.
Én úgy tudom, hogy MÉG "kézzelfogható formában" nem jelent meg a lemez, csak digitálisan.... mp3 320.....