Oldies Music 1.0
'50-es, '60-as, '70-es évek zenéje
Rock 'n' Roll, Beat, Hard-Rock, Blues, Rhythm & Blues,
Jazz-Rock, Folk-Rock, Disco....
A topik házigazdája kettő darab, a 80-as években szocializálódott füllel van megáldva:)))
-
#2233
Üdv Mindenkinek!
Egy kis olvasnivalót kínálok így vasárnap estére.
Sebők János Kexről szóló írását közlöm.
Bár a Kex nem tartozik Az Új Hullámos zenekarok közé (működési idejénél fogva...), de valahogy mégis köthető ahhoz.
A Kex egyszeri, megismételhetetlen zenekar volt a magyar rockéletben, amely 10 évvel megelőzte korát és a zenei közizlést, hogy aztán másfél éves csillagszóró tüdndöklés után nyomtalanul tűnjön el a hetvenes évek slágerhullámaiban. Hatásukat, rokonságukat csak a nyolcvanas évek elején egyes Új Hullámos együttesek - pl. Bizottság, Neoprimitív - zenéjében és színpadi előadásában fedezhetjük fel újra.
A Kex 1969-ben mutatkozott be (Doleviczényi Miklós zongora, orgona, Imre Attila basszusgitár, Bianki Iván szólógitár, Kisfaludy András dob és Baksa Soós János ének felállásban) a szabadsághegyi művelődési házban. Fellépésüket a legszélsőségesebb közönségreakciók - elutasítás és hozsannázás - kisérték, jelezve azt a amegrökönyödést, tanácstalanságot és érdeklődést, amely megjelenésüket fogadta.
A Magyar Ifjúság cikkírója mereven elutasította a produkciót.
"Az énekes két marokkal kekszet szór a törzsközönségre, majd hideg vizzel hűti le őket vagy a zenésztársait. És ez tetszik. Mármint a törzsközönségnek tetszik. Nekünk és másoknak már jóval kevésbé." Az Ifjúsági Magazin 1969 júniusában viszont poster kiséretében így jrt róluk: "Semmi sem szabályos körülöttük, hacsak az nem, hogy bárhol lépnek fel, sikerük van. Már a nevük is játékos. Muzsikájuk szokatlan, sőt helyenként meglepő. Mindent játszanak, a legérzelmesebb slágerektől a furcsa szövegű saját számokig. Csak éppen mindenhez hozzátesznek valamit, amitől az egész előadást fanyar humor lengi át. Élnek a színpadon."
Hasonlóanelismerő hangon írt róluk az 1969-ben megjelent BEat című könyv is, a salgótarjáni amatőr fesztiválon pedig egyöntetűen aranydiplomát szavazott meg nekik a műsoron jól szórakozó zsüri. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a kex valami zenés kabarét, blődlit játszott volna. Hogy mi volt a sikerük titka, azt - különösen szavakban - ma már (1983-ban) lehetetlenség visszaadni. Mindössze egy kislemezük (A család, Elszállt egy hajó a szélben), és néhány rég elfelejtett, soha nem játszott rádiófelvételük készült. A kex igazi világa a azonban a színpad volt. A zene a szöveg és a látvány, a produkció együttese érvényesült igatán, és Baksa Soós személyes varázsa nélkül ez a produkció semmit sem ért. Mert hiába volt az együttesben öt tag, hiába hívtak gyakran vendégzenészeket, a Kex az első pillanattól Baksa Soósra épült. Ő volt a "második hullám" talán legkarizmatikusabb rockszemélyisége.
Ahogy a Beatles után a hatvanas évek végén megjelent az angolszász országokban David Bowie ,Frank Zappa, Lou Reed, Janis Joplin és a többi nagy rockszemélyiség, úgy tűntek fel a hazai rockéletben is azok a nagy egyéniségek (Orszácky ,Radics, Cseh Tamás, Presser, Török, Hobo stb), akik együttesekben játszottak ugyan, de személyiségükben képviselték mindazt, amit a beat (rock) jelentett. A hatvanas években a kollektivítást kifejező egütteseké volt a főszerep, a hetvenesévekben viszont egy-egy legendás zenekar (Syrius, LGT, Mini, Tűzkerék, HBB, Kex) nevét kiáltozva, mindig egy-egy zenészt vagy rockszemélyiséget bálványozott a közönség.
E nagy - Késöbb mitikussá váló - szemályiségek közül az első Baksa Soós volt, az értelmiségiek, a diákok bálványa, akiknek előadói stílusa senkihez nem hasonlítható szuggesztív fellépése vonzotta a Kex köré a közönséget. Jelenség volt. A számokat nem énekelte, inkább előadta, visszafogott pantomimszerű játékkal kisérte, kitűnően mozgott a színpadon, végig uralta műsort, a közönséget. Inkább színész volt, mint énekes, aki készséggel bújt a legkülönbözőbb szerepekbe és jelmezekbe. Piros nadrágban, fehér trikóban, tornacipőben ugráló bohóc, szalmahajú harlekinó, nyegle bajszú paprikajancsi, belvárosi Don Quijote, aki fityiszt mutatott a hatalmasoknak, drotón rángatta rajongóit, poénpetárdákkal riogatta a nyárspolgárokat, fapofával rúgta fenékbe zenésztársait, aki egyaránt virtuózan játszott az érzelmekkel és az értelmekkel. Előadásában az ifjúság szabadszájúsága, vtriolos kritikája, iróniája, nagyképűsége, lekezelő nyeglesége, vaskalaposságot gúnyoló hancurózása, pofátlansága, életöröme és fájdalmai, grimaszai és fintorai, a hatvanas évek közepe-vége, az országba beáramló friss levegő fűszeres íze és a honi posványból felcsapó rothadás bűze - egyaránt benne volt. Voltakknála sokkal jobb hangszeresek, énekesek, voltak nála népszerűbb "ideológusok", de hasonló vibráló színes egyéniség - senki. Bowie? Zappa? Mindegyikből volt benne valami, de Baksa Soós mégis saját világot teremtett a színpadon.
A Kex értelmiségi zenekar volt, stílusukra talán a groteszk vagy abszurd illene leginkább. S ha mindenáron hasonlítani kellene, akkor leginkább az art-rockhoz lennének besorolhatók, az art-punkok!!!! elődeiként. De hát a skatulyázásnak a Kex esetében semmi értelme nincs, mert ez a zenekar semmiféle határt nem ismert és gyökeresen magyar jelenség volt.
Amit csináltak, a pillanttal született és a pillanattal halt meg. A lemezeken és a rádiófelvételeken kívűl produkciójukról még egy dokumentum maradt ránk. Mészáros Márta az 1969-ben meghiusult Illés-film helyett forgatott Száp lányok, ne sírjatok című filmjében jelentős szerepet bízott rájuk. A Kex egy Ifjúsági Parkban rendezett koncertrészletben több dalt (A család, Tiszta szívvel, Nálunk, Elszállt egy hajó a szélben, Csillagok ne ragyogjatok) is előad, a ezekből a jelenetekből némileg rekonstruálható színpadi világuk.
Dali és a népballadák szürrealizmusa, József Attila és a Biblia, free-jazz és K.u.K. hagyományok - mozaikkockák a Kex képéhez. Újítók voltak. Saját dalaik hangvételben, hangszerelésben nemcsak a beattől, de az új stílusirányzatoktól is lényegesen eltértek. Baksa Soós szövegei, prózaversei, kántálásai, zenével alátámasztott monológjai igen messze estek a slágerek érzelmekre ható világától. Más dalaik, feldolgozásaik (Marina, Marina, Reszket a Hold, Volt egyszer egy kiskacsa) látszólag nem szakítottak a slágervilág hagyományaival, de kifordította értelmüket, "cikisé tették a cikit. Ez a csoport úgy adja át a fals értékeket, a múltnak, hogy nincs izzadtságszag, nincsaenek kilowattok, semmi hőbörgés, semmi hard-rock, semmi heavy metal". A Kex volt az a zenekar is, amely az elsők között vállalkozott József Attila-versek megzenésítésére. Baksa Soós szívesen szakította meg a koncertet felolvasásokkal, Villontól szavalt, aztán kikérdezte a közönséget, vagy saját írásait, novelláit olvasta fel zenei aláfestéssel és olykor maga illusztrálta mondanivalóját, a zene, az irodalom és a képzőművészet együttes hatását használva fel gondolatai közvetítésére.
A Kex soha nem adott két egyforma koncertet. A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásának, így váltak a Kex koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodaás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül Józsf Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szjvvel. Aztán relkámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhítat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalítások követték egymást.
A Kex, mint vulkán ontotta magából az ötleteket.
Talán a puszta leírás alapján is érthető, hogy a zenekar miért játszott csak "törzsközönség" előtt. Más beatzenekarokhoz képest - még akkor is, amikor Somló Tamás, Babos Gyula és Závodi János csatlakozozz hozzájuk - a Kex túlságosan is bonyolult, áttételes, nehezen megfejthető, zeneietlen zenét játszott. Produkciójukat, sajátos értelmiségi zenéjüket csak bizonyos hullámhosszon lehetett érteni, befogadni, s valószínűleg ezért nem kaptak teret a tömegkommunikációban sem. A Kex megmaradt klubzenekarnak. Törzshelyükön, a bem rakparton, a Bercsényi killégiumban, a Citadellában, csütörtökönként az Ifjúsági Parkban, a koktélhajókon néhény száz fős - főlegértelmiségi-egyetemi - köznség előtt játszottak-álmodtak maguknak egy különös világot, és az a Kex-univerzum akkor szerves része volt a beatnemzedék utópiáinak. Egyensúlyozás, kapaszkodás egy leheletfinom álomszálon, amelyet aztán a hetvenes évek elején fujdogáló hűvösebb szelek egy pillanat altt szétszakítottak.
A Kex 1969-70-ben vált igazán népszerűvé, és 1970-ben, a "legjobb vidéki zenekarnak" számító Illéssel országos turnéra is indulhattak.
A nagyközönség azonban nem értette zenéjüket. Kiderült, hogy a nagyobb egyetemi városoktól eltekintve a közönség nem vevő produkciójukra, sőt a társadalmi-politikai változásokkal egyidőben a Kex többértelműsége kezdett "gyanússá" válni. A zenekar körül fokozatosan megfagyott a légkör, és amikor 1971-ben nyarán Baksa Soós megvált társaitól, tulajdonképpen a Kex másfél éves pályafutása is véget ért.
A zenekar alapítója Doleviczényi Miklós ugyan megpróbálta a zenekar újjászervezését - Baracs János basszusgitár, Horváth Péter saxofon, Kisfaludy András dob, Tóth János Rudolf szólógitár -, az új felállást bemutató cikkek még nagy jövőt jósoltak nekik, de 1972-ben néhány hónapos vegetálás után a Kex végleg feloszlott. A tagok egy része disszidált, mások a vendéglátóiparba szerződtek, volt, aki visszatért polgári foglalkozásához. A zenekarról aztán évekignem hallottunk, de a hetvenes évek nosztalgikus, kiürülő, értékek után kutató rockvilágban a Kex legenda lett, amelyet az egykori vendégzenész, HOBO is tovább népszerűsített. 1977-ben ismét kiadták a Kex egyetlen kislemezét, visszaemlékezések, novellák jelentek meg róluk, a hazatérő Baksa Soós koncerteken lépett fel.
A Család című daluk felkerült a Rocklegendák című válogatásra. Mindez azonban nem palástolhatta el azt a tényt, hohy amikor David Bowie, a rockkultúra korszakos alakká fejlődő személyisége 1972-ben elkészítette első fontos, Ziggy Stardust....című nagylemezét, Baksa Soós János eltűnt a hazai rockéletből!