#3584
CtrlC-zek elnézést, de nincs kedvem még egyszer leírni, azonban pont idevág: Korábban nagyon drukkoltam annak, hogy Gannicus túlélje valahogy. Azonban most, hogy vége azt mondom jó volt ez így, sőt, a sors amire jutott mondhatni elkerülhetetlen volt. Gannicus hosszú utat járt be, személyisége komoly fejlődésen ment keresztül - keresztre feszítés ennek a változásnak a betetőzése, keretbe foglalja azt. Ő már nem az a Gannicus akit az elején megismertünk. A beleszarós korabeli celeb, akit nem nagyon érdekel semmi, csak a pia és a pina mostanra egy lojális, nagylelkű, önfeláldozó etc. ember lett és ezt mindenki látja, egyedül ő nem (vagy csak nem akarja látni). Ahogy mondja is az elején, hogy ő nem egy keresztre feszített mártír, aki feláldozza magát másokért. A keresztre feszítés rombolta le ezt a tagadást, ez kellett ahhoz hogy önmaga előtt is az legyen aki, teljessé téve magát az embert. A keresztre feszítés volt az utolsó ecsetvonás a Gannicus nevű festményen, a mű ezzel elkészült. És nekem tetszik...
#3584