„Édesapám felment a németek bejövetele után két nappal az orvos nagybátyámhoz, hogy adjon mérget mindhármunknak, hogy ne tegyen ki minket annak a szenvedésnek, ami ránk vár.”
„Mivel Auschwitzba szárnyvonal vezetett, úgy éreztük, hogy visszafelé haladunk (Magyarországra). És már abban a pillanatban többektől elhangzott az a kifejezés, hogy „a kormányzó úr mégiscsak törődik velünk és visszahoz bennünket”. Rá egy órára lassított a szerelvény és megérkeztünk arra a helyre, amiről fogalmunk sem volt, hogy létezik.”
„El kellett mennünk a gettóba. Volt egy Muri nevű kutyánk. Az szegény olyan hosszú ideig futott utánunk, mígnem fáradtan hátra maradt. Talán az egyetlen élőlény volt, aki velünk érzett.”
„Anya és a lánya volt. Az anyát szelektálták balra. A szerencsétlen nő elkezdett ordítani, hogy „A lányom, a lányom! Nem hagyom itt a lányomat!”. És Mengele nevetve mondta: „Vidd a lányodat is!”
„A Holocaust nem egy történelmi esemény. A Holocaust kívül van a történelmen. Tökéletesen irracionális esemény. (…) Én túlélő vagyok. Amit a Holocaustról elmondtam, benne van az, amit azóta átéltem, tehát azt, hogy túlélő vagyok. A Holocaustról igazán csak a halottak tudnának mesélni, de a halottak nem tudnak mesélni, mert halottak.”