-
#47
Nézd, annak akinek nem tetszett és nem érdekli annyira a filmművészet sem, ezért nincs annyi film sem, amit ismerne, az nyilvánvalóan azt a filmet fogja beírni, ami neki először beugrik és az a Pocahontas.
Ez nem lovaglás a témán, de ha te a gumimacikban láttad volna először ezt a sztorit, akkor nem azt írod be, amiből a gumimacik nyúlták, hanem a gumimacikat, de ettől még sajnos tényleg lerágott csont a sztori.
"Nekem azért tetszett a film, mert Cameron következetesen, és körültekintően alkotta meg azt a mesevilágot, amibe történetét belehelyezte. Látható, hogy igyekezett a látvánnyal újat hozni, ugyanakkor én úgy ítélem, hogy kellő precizitással mérte ki az egyensúlyt a látvány és a cselekmény között. Komolyan figyeltek arra, hogy a film cselekménye, a részletek következetesek maradjanak. Érződik rajta, hogy nem csak leültek, és egy délután kiötlötték, hanem komoly szakértőkkel építették fel a film világát."
Nos egyrészt jogos ez a csodálat, másrészt a nagy részlet kidolgozásban inkább az látszik, hogy megvolt az alapsztori és csak azután kezdték el kitalálni a részleteket, amelyek lásd redgreen hsz.-ét messze nem sikerült ellentmondás mentesre csinálni. És sajna az ellentmondások feloldásánál, nem a kidolgozott új világ által diktált irányban, hanem a szokásos hálivúdi sémáknak engedve mentek tovább.
Pl. nem tudom feltűnt-e az hogy a Navik mennyire nem illettek a Pandorára!?
Tök emberszerűek voltak, az ottani állatokkal ellentétben, nem dupla melső végtagjuk volt, nem dupla "internetes" csatlakozójuk, és ami a legdúrvább, hogy annak ellenére, hogy fán éltek olyan lábuk volt mint az embernek, ami hosszsszzu talajon járás tesz lehetővé, de a fán gyakorlatilag használhatatlan.
Egyértelmű, hogy szerethető, emberszerű lények megalkotása volt a cél, és nem olyanoké, akik a tényleg részletesen kidolgozott világba a legjobban illeszkednek.
Aztán az a következő csapda, amibe sokan beleesnek, hogy kevernek a filmkészítéshez kapcsolódó kifejezéseket. Én sem értek hozzá, azonban nekem is feltűnik. Ezek a mondanivaló, a sztori (összetettsége, kidolgozottsága), karakterek megformáltsága, és mindezt végül ahogy ezt megvalósítják: a vágás.
Az Avatarnak van mondanivalója: van egy öko vonal, van egy másik a mátrixos kinn is vagyok benn is vagyok érzésről, van egy antimilitáns, gyarmatosítás ellenes értelmezése, és még rengeteg más is. Ilyen szempontból roppant gazdag film, más filmben ennek töredéke sincs.
Bocs, hogy ezt hozom fel, ami baxszni fogja az emberek orrát, de pont jó ellenpélda, hogy miközben a Ponyvaregény tényleg új korszakot teremtett a hálivúdi filmművészetben, gyakorlatilag semmi mondanivalója nincs. Dzsúsz moralizálása inkább a röhejessége és kétértelműsége miatt szórakoztató és nem mert valódi üzenete lenne, szerintem nincs is.
Más szempontból is tök ellentétes az Avatárral, de itt a sztorira és a karaktere gondolok, de jobb példa Cameron előző filmje a T2, ahol ebből a szempontból fényévekkel magasabb szintet ért el, mint az Avatarban. Az Avatarban a nyitóképsoroknál az jön le, hogy mennyi katona, jéé, meg új bolygó, meg megszállás, jéé, és behúz a relé, hogy: ooó!!! ebből még kibaxott nagy harc lesz. És lőn! A dolog az első 5 percben leosztásra kerül és a hihetetlen eccerű háborús filmes sablontól egy cm-re sem tér el. A T2 töb részből tevődik össze:
1. srác megkeresése, a menekülés és szökés,
2. a központ elpusztítása,
3. és a végén a boszfájt.
Három film egybegyúrva, és bármelyik önmagában is elég cselekményt jelentene akár 2 órához is. Ilyen szempontból az Avatár egyszerű, nem több sztori egybegyúrásával jön létre. Nincs sem igazi többszálúság, sem új sztori vonal.
Aztán sajna a karakterek nem is érdeklik igazán a rendezőt, messze nem olyan kidolgozottak, de legalább is valószerűek, mint a T2 emberei.
Ott pl. Sarah Connor több szintjét ismerhetjük meg, egy rögeszmés emberét, aki kezdi elveszteni a kapcsolatát a külvilággal, de a saját rögeszméjével is. Aztán ez utóbbi újra megerősödik benne amikor, és ahogy kiszabadul a diliházból, ekkor átmegy egy profi kiképzésen átesett harcossá. És aztán előbukkan belőle az anya, ez a rétege a karakternek ugyan néha megbicsaklik, de ezen is mindig átsegíti a srác a beszólásaival. Ő a kritikus hang, amit az emberek megfogalmaznának, de aztán mivel a filmvásznon mondja ki valaki, ezáltal az egész extra realitást kap. A srác a realitás, aki a sztori második részét is új szemmel képes nézni. Igen jön Terminátor, láttunk már ilyet, nem igazán érdekes. De amikor saját érzéseit mondja el, ami egy emberben, egy fiatal srácban felmerülhet, akkor az ember félreteszi a sablonokkal szembeni automatikus ellenérzéseit és újra megvizsgálja a szitut és újra rácsodálkozik, hogy tényleg, vazze, ennek a srácnak tényleg van egy saját Terminátorja!:D
És ugye ott a Terminátor, ami/aki egy roppant jól kidolgozott szerethető karakter lett, örökérvényű beszólásaival, azzal, hogy elhisszük a konfliktust a gépisége és az új beleplántált emberség között.
Nos az Avatarban ezek a dolgok is megvannak, legalább is egy részük Scully folyamatosan monologizál, ő a friss szem, akin keresztül rácsodálkozunk erre az új valóságra, de sokkal passzívabb, kevésbé önálló, mint a kis srác a T2-ben, vagy bármelyik karakter. A karakterek, mintha Cameron előző filmjeiből lettek volna kopizva, kár értük. Ha az ezredes csak egy kicsivel mélyebb karakter, akkor a végső harcban mi is érezhetnénk egy kis vívódást, hogy ki győzzőn. Másrészt talán nem is utáljuk annyira, hogy egyértelműen Jake-nek drukkoljunk mert egy kemény, de nem feltétlenül szemét, álságos, szadista ember, csak a munkáját végzi, mint egy BKV ellenőr. Így aztán a filmtörténelem egyik leglátványosabb, de emellett legérdektelenebb boszfájtját láthatjuk, leosztott lapokkal.
És itt jön a csapda legalattomosabb része: van egy katyvasz ebből az egészből, ami bármilyen film alapanyaga és egy nézhető, izgalmas valamit kell csinálni. Nos igen, ez a vágó feladata. Cameron nem véletlenül kapott Oszkárt a vágásért, forgatókönyvért azonban még soha!
Hihetetlen érzéke van arra, hogy kell ezerszer is lerágott klisékből jó filmet csinálni a vágással. Ez az, ami a legkevésbé tetten érhető az ecceri néző számára. Jó lett a film mert olyan jó pörgős lett, gondolja, biztos a sztori, meg a karakterek.
Hát egy lófaxt!!!
Simán vágással, 1-2 kamera effektel bármilyen tréből lehet valami olyasmit csinálni, amire az ecceri néző rácsodálkozik, de mivel ehhez a részéhez nem ért annyira, minden másra fogja fogni, hogy miért jó a film.
Az Avatár vágása, kamera kezelése klasszikus, de a zsenialitás határáig precíz, hihetetlenül jól ütemezett. Le a kalappal elötte!
De könyörgöm, ettől a kidolgozatlan karakterek, a klisés történet, a közhelyes mondanivaló még nem lesz nóbeldíjas alkotás!!!
Márpedig sokan beleesnek Cameron csapdájába, ezért minden csodálatom az övé.
