#40491
Az önjelölt házi mixmester otthonának besötétített szobájában a számítógépe monitorján futó MI-val feljavított programját meredten bámulva enyhén remegő mutatóujját pedig az enter gombon/egéren tartva a program lefutása végén könnybe lábadt szemekkel felsóhajt: -“MEGCSINÁLTUK!” Új zenét komponáltunk! Jobb, hosszabb, szebb, faszább, mint az eredeti volt a 80-as években! “Köszönöm Neked MI!” - rebegte halkan. Majd a frissen elkészült állományt gondosan elmentette, hogy később szépen feltölti a video megosztóra. Csak éppen elfelejti, hogy egy jogvédett tartalom licencszelése pénzbe kerül és a tulajdonos engedélye nélkül nem publikálható és nem is akar engedélyt adni a buherálásra, nevezzük őt DJ Kázmér-nak… Megjegyezném, hogy nemzetközi téren neves DJ mix mesterek (Shep Pettibone, Tom Moulton vagy Ben Liebrand,) direkt csak néhányuk az aranykorból említem, alapozták meg azt a szintet amit mi elfogadunk és kedvelünk. A mai világ MI-a nem illik a képbe e zenei térben véleményem szerint, mivel az “organikus” eredeti alkotásokat eltorzítva új, élettelen tartalmat kreál. Olyan érzést kelt bennem, mintha Leonardo da Vinci Mona Lisa festménye előtt állok a múzeumban és váratlanul mellé hoznak egy MI által kreált Mona Lisa másolatot ami egészen más képet mutat, meg sem közelíti az eredeti Mona Lisa kép minőségét…élettelen… túl, túl mesterséges…. Nézem a két képet és sóhajtva veszem tudomásul, hogy eljárt felettünk az idő. Valószínű, hogy ehhez már nem tudok (-unk) könnyedén alkalmazkodni (de nem is szeretnék) maradok(-unk) a számunkra kedves csikó korunk ideáljainál…úgy, ahogy azt megcsinálták anno! Mert szeretjük a ZENÉT! Eredetiben!
#40491