-
retrotime1990 #30119 Na mára sikerült végighallgatnom jó sok műsort azok közül amiket itt előzőleg említettetek, kicsit Music Story betegségem lett talán ebben a melegben, eléggé megülte a gyomromat az biztos. Először is, bár csak három adást hallottam veled eddig időm híján, de hagy gratuláljak én is cucurbia kollega (ha szólíthatlak így ismeretlenül is, Béla) ,sajnos –akár tényleg olvassák itt, akár nem- minden műsor üdítő hatású volt és teljesen kilógott abból a sorból, amit a többi adás képviselt. Persze ez kinek jó, kinek rossz hír. Visszaolvasgatva eddig a többi forumozótárs hozzászólásait, kritikáit én is hagy koncentráljak csak arra a néhány szempontra a műsorokkal kapcsolatban, amit rádiós szempontból (mint egykori szerkesztő, munkatárs) fontosnak tartok kiemelni.
Először is érdemes kiemelnem, hogy véleményem szerint ez a műsor, amit Music Storynak neveznek, nem műsor. Legalábbis ahogy mi azt régesrégen megtanultuk, klasszikus értelemben nem az. Én, ahogy hallgattam zenei műsornak hirdeti magát, miközben a legfontosabbról, a zenékről szinte semmi szó nem esik benne, néha bemondják, hogy mi következik, vagy mi hangzott el, de egyébként magáról a zeneszámról semmi információ. Ellenben töménytelen duma és információ olyan dolgokról, ami jól elmegy egy beszélgetős éjszakai műsorban, vagy talk showban, de ez zenei műsor, nem? És amikről beszélnek, sok sok olyan magánjellegű téma, amit klasszikus értelembe nem szoktunk a hallgató elé tárni. Még jó hogy nem a vakbélműtétünkről vagy arról beszélünk, hogy miért magas a dinnye ára. Ezek jó témák, de ha ez egy zenei műsor….de nem az. Ráadásul a zenék teljesen koncepció nélkül követik egymást, nem tudom, hogy hogy készül, van-e forgatókönyv, tervezete, ezt ti jobban tudjátok, vagy sem, de ez így egy nagy kotyvalék.(mondhatnám ez az igazi zeneturmix, ha ilyen műsor már nem lenne). Ami a zenék ismétlését illeti, valóban, nagyjából a harmadik adás hallgatása után már belecsömörlöttem a Bad Boys Blue, London boys, Mike Mareen meg Modern Talking átiratokba. Szerettem én is ezeket anno, és igen ez is a nyolcvanas évek zenéje, de ez csak egy igen szűk szelete annak a zenei világnak amit a nyolcvanas kilencvenes évek jelentettek, nekem túl egyhangú nagyon kevés stilust felvonultató műsorfolyam ez. Persze tiszteletem annak, akik ezt a korszakot felvállalják, ismerve a mai rádiós belső döntéshozókat ,le a kalappal, nem sokan vállalnák ezt be, de ha már igen akkor ehhez sokkal szélesebb merítést illene alkalmazni. Ebből a szempontból valóban igazatok van, csak beállhatok én is a sorba, azokban a műsorokban amikor cucurbia vagy a két lemezgyüjtő srác van adásban-mintha egy teljesen más műsort hallanék. Hallgatható, nem laposodik el, végig azt várom, hogy mivel lepnek meg a következő percben, és ami egy ilyen műsorban fontos, van benne információ, ami egy rádió lényege. Amikor ez nincs, akkor ez majdnem olyan, mint egy gép által szerkesztett sima zeneműsor szolgáltatás, de ahhoz meg nem kell élő ember, vagy minek a mikrofon elé. Sajnos amikor a Hargitay Gábor volt vendég, akkor a saját promozásán kívül nem sok változást hallottam, majdnem olyan mintha ott sem lenne zeneileg, ami meg azt a Hamar János nevű valakit illeti egyszerűen mind a szövege mind a zenéi szerintem nem rádió vagy szalonképesek (de ahogy mondják vidékre elmegy).Ilyeneket a youtube-on is hallhatunk, ha akarunk, rengeteg önjelölt van aki egy zenei alapra felénekel valamit és próbál vele rajongókat szerezni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De egy rádióba ilyet?? Hát lelkük rajta, én nem engedném, ha én vezetném ezt a rádiót. Szóval ezt a műsort így, ahogy jelenleg hallgattam ezekkel a zenékkel, szerkesztéssel vagy vendégekkel (kivéve cucurbia (ő Béla, nemde), illetve a két vendéggyűjtő srác) nem engedném adásba.
Persze ha jól láttam ez a B.Tóth Laci rádiója. Mivel volt alkalmam vele dolgozni anno annyi tapasztalatom azért volt róla, hogy ő maga mellett inkább csak a középszerűeket engedte érvényesülni, nem nagyon tűrt bármit ami nála jobbnak tűnt. ha mégis, akkor vagy megpróbálta menedzselni, ahogy jó néhány előadót segített lemezhez, vagy eltüntetni maga mellől a konkurenciát. Ki lehet találni, hogy én ezt hova sorolnám. Ennyit a zenéről.
Ami a vendégeket illeti, manapság-még szerencsére az állami médián kívül-szerkesztői szabadság van szerencsére, tehát mindenki azt hív meg és annyiszor amennyit akar. Én legfeljebb azon gondolkodnék el, hogy ha már műsort vezet valaki az mennyire mikrofonképes. Sajnos ma már nincs mikrofonbizottság, de olyan hangszínnel, mint a legutolsó adásban szereplő Orbán Tamás, nem igazán kapott volna mikrofonengedélyt. Jó lett volna háttérmunkásnak, régen a rádióban ezek voltak a külsősök, aki besegítettek egy-egy műsorba de nem hallatták hangjukat. Irritáló, magas, régen ezt nem szerették a mély hangtónus volt a divat a nőknél és a férfiaknál is. Egyszer egy vidéki adónál alkalmam volt un. „Station Voice” hangokat zsűrizni, külön programot kaptunk hozzá angliából, ami a hangok frenkvenciáit is elemezte, és ez alapján sorolták be a lehetséges választékot. Na ő ezen azonnal kiesett volna sajnos. Ami Hamar Jánost illeti az előbb a lényeget elmondtam, nem értem a Kiss Gyurinál, és a Music Storyban miért szerepeltetik állandóan, Én tuti kihagynám, legfeljebb egy-két story a németektől, aztán köszönjük majd legközelebb fél év múlva 10 percben.