-
#27413
Egyébként pedig a rádios multhoz ennek semmi köze.Tudod ha valaki a saját izlése szerint gyüjti vagy szerkeszti be a dalokat egy műsorba abból régen és most sem kerekedne ki semmi jo dolog. Mindig is az volt nagy műhelymunka megtanulni a nagy elődöktől,akik mellett néha megfordulhatott az ember,hogy azt elsajátitsuk hogy szerkesszünk ugy meg egy zenei folyamot hogy az egy adott műfajt,stilus kedvelőközönségnek is megfeleljen,nem kapcsoljon el,de közben mi is,akik készitünk egy műsort is megfeleljen,hiszen olyan dalt amihez valahogy nem tudunk kötödni,nem biztos hogy folyamatosan el tudnánk viselni több órán,akár éven át.És ez-bevallom-nem egy egyszerű munka, még ma is ha néha meg is kell szolalnom egy egy műsorban kis nehézséget okoz ebbe a régi rendszerbe visszarázodni,hiszen már nem aktivként én is sokszor a saját kedvenc zenéimet akarom csak játszani,ami műsorszerkezeti okokbol régen és ma sem tul szerencsés.Na persze ilyenkor általában a mv.időben kapcsol és belök valami "populárisat" hogy kicsit megtörje az addigi zenei irányt.(addig max elmegyek teázni néhány percig).Hiszen ha mindenki csak az adná,és azt erőltetné a hallgatokra amit szeret elég fura adások lennének.Buza Sanyinál akkor régen csak rock ment volna,Rónai Egonnál AOR zene,Rókusfalvynál jazz meg LGT, Kajárik Andinál amerikai hiphop,Komjáthynál meg Bach és Handel:)),bizony,nem folytatom a régi kollegák zenei preferenciáinak felsorolását....és az hogy szeretem az italodiscot az egy dolog,de 3-4 számos blokkoknál többet egyfolytában elviselhetetlen ezekből adni.(Egyébként elárulom a korai nyolcvanas évek italo discoját sosem és ma sem szeretem,csak a nagyjábol 85 ben indult vonalat..én mindig is europ kedvelő voltam,abból már a hetvenes évektől kezdve is sokkal több a kedvenc.
Nekem ez az általad emlitett kedvenc zene is a korai italo éveket idézi,és sajnálom,ha ebben nem fog egyezni a véleményünk,de attol mert neked ez tetszik tetszett,attol még nekem továbbra sem fog.Ami Annabell-t illeti,ez egy kifejezetten nem egy tipus Maximusicos zene.Ezeket a spanyol válogatásokat amelyek a kilencvenes években is megjelentek és nekem is van néhány én annyira nem szeretettem,nem sokat mondanak az ilyen olyan álnéven felbukkano coververziokat éneklő válogatásalbumokon szerepelő dalocskák és előadói..Nekem ez az Annabell dal kifejezetten a kilencvenes évek közepét idézi a Les Blue Belles és Maryann,Lisa Jonhson meg Morena korai időszakát(te tudod kik ezek).Van benne dallam,éppen megfelelő az ütem,szerintem még a hanggal sincs sok baj,kifejezetten rádiobarát dal(Mondjuk a story to remember pont a középrésze miatt nehezebben beszereszthető,de a Question of time az nagyon is!). Igaz tuti,hogy 10év mulva már csak a rajongok fognak emlékezni rá,de ezzel szerintem a kilencvenes évek italodiszkodalaival is igy vagyunk.
Egy facebook bejegyzésben éppen a mult héten fejtettem ki azt a Zeneturmix müsor megszünése kapcsán,hogy miért volt annyira népszerű a korai Danubius rádio zenéje,szemben az utána következő korszakkal vagy azokkal a hallgathatatlan rádiokkal amibe néha belebotlik az ember.Pontosan ez a vegyes zenei világ felvállalása, ez egyéni szerkesztői magán izlés kizárása a zenei kinálatbol,ez volt az ami hallgathatóvá tette és az egyéni izlés elburjánzása az ami aztán létrehozta azokat a rádiokat amelyek zenei kinálatát nap mint nap szidjuk a különböző forumokon.Igen régen kellett zenei végzettség ahhoz hogy valaki zenei szerkesztő legyen egy rádioban,manapság meg...akármelyik celeb vagy szépségkirálynő is azonnal diszkos lesz meg zenei müsorvezető.(nem véletlen,hogy mivel nekem sincs én is CSAK technikai rendező cimen kaphattam pénzt,nem mint szerkesztő,mégha a feladat néha ugyanaz is volt)
Szoval veled szemben aki amint azt mondtam,hogy én azt a kedvenc zenédet kikukáztam,én nem tettem becsmérlő jelzőt az izlésedre.Ahogy másokéra sem.Szeretem az italodoscot,de nem félórán át,szeretem a rockzenét is,de nem állandoan, még technot is hip-hopot is szivesen hallgatok sőt Mozarttal,Joe Pizzarellivel,Warren Hillel,Michael W.Smith-el vagy Sade-val sem lehet engem a világbol kizavarni.És igen gyüjtök,hallgatok hatvanas és hetvenes éveket is,sőt sok zenét keresek ebből az időből is,de gondolhatod,hogy ezen kérdéseimet nem ide fogom kiirni.:)).Számomra a kedvenc zene kifejezés sosem azt takarta hogy mi az amit nap mint nap akár100x is meg tudok hallgatni,hanem mindig az amit egy adott műsorfolyamban a legjobban tudok felhasználni,beépiteni.És annak sajnos az a dal nem felel meg,ettől lett kuka.Ettől még akár világsláger is lehet.Számtalan olyan dalt tudnék mondani,amit sokan ismerünk mégsem hallod egyetlen rádioban sem.Sajnos ez is egy olyan "szakma" amit nem lehet oktatni,tanitani.Csak megtanulni,amihez sok idő kell.És sajnos az idő mindenkivel elszalad egyszer. Velem is.(.és majd veled is..)