#14036
Ma megint meghallgattam az újat és még jobban tetszik. Ami nem jelenti azt, hogy a régieket nem szeretem, azok is ott vannak a helyükön, de mást jelentenek. Én is a DM-on (is) nőttem fel, mégse mondanám magamat fanatikusnak. Megvan a helye az életemben. Ezt az új lemezt úgy vettem észre, hogy most sikk leszólni, de majd helyre kerül ez is, mint a többi.
Amúgy ez is érzelmi kérdés, ha nagyon objektíven akarom nézni a dolgot és az általad említett régi nagy zenéket vesszük, azok is hallgathatóak úgy, hogy zeneileg nem nagy dobások és nevezhetjük akár gagyinak is. De ezek hozzánk nőttek, a fiatalságunkat és az életünk részét jelentik, ezért tudjuk értékelni őket, sokszor többre, mint amik. Ezt akár az italo zenékről is elmondhatjuk. Pár akkord és kész - ráadásul a DM-dal szemben még a szövegük is semmitmondó, tele közhelyekkel.
#14036