Megkockáztatom, hogy ennek a résznek van a legjobb egyjátékos kampánya, a történet zseniális (Engem kicsit a Harcosok klubjára emlékeztetett helyenként.. na tudjátok miért :P) és az akció is ment rendesen. Számomra a legemlékezetesebb pálya az volt, ahol a Vietkongok lerohanták a tábort, mert olyan olyan gyönyörűen ábrázolták azt káoszt ami úrrá vált a hirtelen támadás miatt. Fel-alá rohangáló katonák, minden égtáj felől özönlő vietnámiak, love it! :D

Sajnos találtam kivetnivalót is a játékban, ez pedig a társaim viselkedése. Az egy dolog, hogy nem lőnek túl pontosan (elvégre én vagyok a játékos, pont nekem ne maradjon ölni való? :P), de amikor olyat csinálnak, hogy előrerohannak, elhitetve velem, hogy mögöttük tiszta a terep, megyek utánuk és a következő pillanatban már a torkolattűz perzseli a szemöldököm. Tehát nemegyszer elrohannak az ellenség mellett, és ezzel kivel csesznek ki? velem! -.-
A másik véglete a dolognak meg amikor mindenáron nekem kell előremennem, addig ők meg se moccannak. Ez az esetek túlnyomó részében úgy végződik, hogy az orrom előtt robban ki egy ajtó, vagy törik be egy ablak, és zúdul a nyakamba 3 vagy több rosszfiú. Miután "köszöntem" Igoréknak, nyakig véresen, terminátort megszégyenítő ólommennyiséggel a beleimben intek be kedves társaimnak, akik voltak kedvesek ideérni végre. Ilyen barátokkal miért kell nekem ennyi ellenség? :P

Ettől a pár dologtól eltekintve viszont újabb bizonyítékot láttam arra, hogy ezek a srácok nagyon értenek hozzá, hogy kell egy rövid, de felejthetetlen és magával ragadó, lassan már filmszerű játékot elkészíteni, és ízlésesen tálalni. Still love it! :D