Magyarok. Kik is vagyunk valójában.
-
Solt #277 Engem már az is meglepett, hogy idáig volt hozzád türelmem. Picit fárasztó 101.-re ugyanazt leírni. Marad a buksi simogatás, és a mély sóhaj... egyébként nehogy azt hidd, hogy bajom van veled, bírlak ám... szórakoztató vagy.
Majd, ha egyszer az egod elenged arra a szintre, hogy akár egy másodperc erejéig felmerüljön benned, hogy esetleg te tudsz valamit rosszul, akkor szívesen folytatom.
Azért voltam ilyen türelmes veled egészen idáig, immáron nem először, mert én is voltam ilyen "mindent jobban tudó, csak azt hiszem amit látok, csak az az igaz ami a tankönyvben benne van" muki mint te. Előre szólok, hogy szar érzés lesz szembesülni ( egyszer talán )azzal, hogy hülyeséget tömtek a fejedbe évekig... én ugyan így reagáltam ahogy te... az előadót néztem hülyének, mert még mindig kényelmesebb volt, mint magamban keresni a hibát. Akkor estem pofára, amikor egy ilyen "na majd én megmutatom" pillanatomban elkezdtem utána járni a hallottaknak... kényelmetlen volt a szék... bízom benne, hogy egyszer neked is az lesz.
B.U.É.K.