Hullám-részecske kettőség
-
#127
Egyszerűen nem lehetséges, hogy leszeparáljuk magunkat az univerzumtól.
Egy gondolatkisérlet:
Ha mégis lehetséges lenne, akkor olyan helyzet valósulna meg, hogy egy ember önmagában létezzen, úgy, hogy közben nem létezik az az univerzum amiben addig az állapotig élt.
Mivel a világ, egységet alkot, térben, időben.
Lehetséges e az, hogy ha sikerülne a világot lebontani hullámfügevénnyé és az elszeparálás következtében tartósan visszajuttatni a világot a vákuumba. Akkor ebben az állapotban mi lesz a múlttal? Az időt is a világ maga hozza létre, a térrel együtt. Az idő, és a tér, kéz a kézben egységet alkot.
Ha megszűnik az idő, elvész a múlt is, és annak az embernek a múltja is elvész akit elszeparálunk a világtól. Ebben az esetben paradoxonhoz jutunk. Nem lesz múlt, amiben létrehozhatnánk ezt a szerkezetet amivel elválasztjuk a kísérleti alanyt.
Ergo, nem lehetséges semmit sem tartósan elkülöníteni a világtól, mert az ok-okozati lánc nem viseli el ezt a beavatkozást, ezért a világ csak úgy létezhet, ha úgy működik, hogy képtelenség benne bármit is tartósan elszeparálni tőle.
Közben meg feltételezem, hogy a vákuumban végtelenül sok energia, anyag van, csupán a működése következtében nem kapunk róla információt, nem lépünk vele kölcsönhatásba. De a fluktuáció folyamán, elő-elő tűnnek, majd visszasüllyednek a semmibe ezek az energiák.
Tehát elképzelhető az, hogy más dolgok, világok is vannak a mi világunkon kívül, csak a vákuum másik oldalán lévő erők, folyamatok nem engedik, hogy ezekkel a létező dolgokkal kapcsolatba kerüljünk, információt kapjunk róluk. Ez számunkra egyenlő a nemlétezéssel.
Ki tudja még, hogy hány világ, dolog hullámfüggvénye vesz minket körül ebben a pillanatban is. Amiket csak azért nem érzékelünk, mert nem lépnek kölcsönhatásba a mi atomjaink hullámfüggvényeivel.