Wheeler–Feynman elnyelési elmélet. Igaz vagy hamis?
-
#52
Szerintem így nem lenne jó.
Bevezeted a tükörvilágot, és engedélyezed az idő visszafelé haladását ebben. Nem történik itt semmi, hiába manipulálod az időt.
Hiába fordítod meg az idő irányát, az ok-okozati összefüggések megmaradnak.
Ahogy elmondtad a két világrendszer egy önmagára visszaható végtelen ciklusban van. Most az mindegy, hogy 2 részből áll, vagy 20 részből. Az egész egy holisztikus rendszert alkot. Fel lehet fogni egy kísérleti berendezésnek is.
Azért mert megengeded, hogy a dominók egymást döntögessék le, időben visszafordítva az irányt, a kauzalitás akkor sem változik.
Egy dominó eldől, eldől egy másik, ami szintén eldönt egy másikat.
Semmi féle képen nem indulhat el a folyamat, csak akkor ha az egész rendszert tekintve "lényegtelen hány univerzum alkotja a rendszert, és milyen tulajdonságokkal" van legalább egy olyan dominó amit nem egy másik dominó döntött le.
Ha nem tudsz ilyet felmutatni, az ok-okozati összefüggések alapján az összes dominó végig álló állapotban marad.
Hiába mutatsz rá egy olyan dominóra amit szintén egy másik dominó döntött el, az szerintem nem egyenlő azzal, hogy a dominók csak mert képesek lennének rá, maguktól elindítják a folyamatot.
"Nem veszed észre, hogy a kör egyik fele időben visszafele halad. Nincs kezdet."
Mondtam, hogy szerintem az idő iránya itt nem számít, lehet az akár cikk cakkos, vagy telhet az véletlenszerű pontokban ugrálva is.
Az ok-okozat kapcsolatra nincs kihatással.
Ha mondjuk visszafelé történnek az események, akkor előbb látod az okozatot, de aztán minden féle képen meg kell, hogy történjen az ok esemény is, ami egy másik eseménynek lesz az okozata. És így tovább.
Szerintem.
Ez egy nagyon szorosan kapcsolt lánc.
Lehet ez olyan lánc is ami időben össze vissza tekereg, átmegy több univerzumon, akár világokon. Visszafuthat magába is.
Akkor sem indul el az bizonyos impulzus magától rajta, csak azért mert képes önmagába visszatérő végtelen ciklusra.
Tegyük fel, hogy van egy örökmozgóm. Ez egy rendszer, amely ha lendületbe kerül vég nélkül működik. Gondolom valami ilyesmi lehet a világ is.
De szerintem ahhoz, hogy ez az örökmozgó működésbe lépjen, nekem kívülről meg kell löknöm. El kell indítanom. Másképpen nem megy.
"Azért valamit tisztázzunk. Függetlenül a koppenhágai értelmezés igazságtartalmától, a valószínűségi hullám csak egy leírásmód.
A valóság nem "bomlik le" ilyen hullámokra."
Csak röviden fogalmaztam. Úgy is fogalmazhattam volna, hogy olyan állapotba kerülnek az elemek, események, amely egyszerre tartalmaz minden lehetséges kimenetelt, állapotot. Nem anyagi minőségében van jelen a világ, hanem egy matematikailag jól leírható valószínűségi hullám fügvényben, de amely állapotot eddig még senki nem tudott elképzelni, mert teljesen ellentmond mindennek amit a világi agyunk fel tud fogni. Ezt az állapotot hívják még szuperpoziciónak is. Ilyenkor egy elektron, vagy foton bejár minden lehetséges útvonalat, mindvégig kapcsolatban van a teljes világegyetemmel és önmaga végtelen lehetséges állapotaival, és ez a kapcsolat alapjaiban meghatározza ennek az elemnek a viselkedését. Ez az elem egyszerre minden lehetséges állapotban van aminek valószínűségei vannak.
Ezeknek a valószínűségi állapotoknak végtelen kiterjedésük van, ami azt jelenti, hogy egy itt lévő elektron, nagyon kicsi rá az esély, de matematikailag felbukkanhat akár az univerzum másik végében is egy pillanat alatt.
Hosszú ebbe belemenni, de ez ugyan az amit te vákuumnak hívsz. A vákuum maga a semmi az értelmezés szerint. De úgy gondolom a határozatlanság megengedi azt, hogy az állapotok állandó változásban legyenek, vagy felcserélődjenek.
Egy kitüntetett irányba haladó dolog, egy pillanatra haladhat visszafelé is egy kis időre, ha utána behozva lemaradását folytatja eredeti irányban az útját. Ugyan ez a tömeggel, helyzettel, impulzussal, idővel. Minden tulajdonság állandóan fluktuál, így a 0 tömeg is állandóan változik.
"Mégis mindennek van oka."
Ezt akarom én is elmondani :)
"Amikor ledől a világunkban az utolsó dominó is, akkor végetér a világunk, de egyben ledönti a tükörvilág első dominóját. Ott akkor kezdődik minden. Az idő ott visszafele megy.
Nincs kezdete a folyamatnak, hanem időben zárt, mint egy kör. Végtelen, vég és kezdet nélküli."
Hagyjuk akkor a dominót mint tárgyat.
Azt mond meg nekem, ebben a világban, mi váltja ki az első dominó ledőlését. Azt nem mondhatod, hogy egy másik dominó, mert én az első dominóról kérdezek, nem a másodikról, vagy a sokadikról.
Azt nem állíthatod, hogy nincs első dominó, mert akkor el sem kezdődik az eldőlési láncfolyamat. Minden dominó áll. Arra vár, hogy valaki, vagy egy másik dominó eldöntse.
Fontos megértenünk, hogy tapasztalati úton tudjuk "ez a világunk tapasztalt tulajdonsága", hogy az események nem történnek maguktól. Azok kiváltódnak.
Tudjuk, hogy az eseményeknek van kezdetük, és van végük. Fontos leszögeznünk, hogy magától semmi sem történik. Maguktól az események nem mennek végbe.
Ezek tapasztalati tények, amikkel nem lehet vitázni.