Wheeler–Feynman elnyelési elmélet. Igaz vagy hamis?
-
#44
Már elsőre is megértettem.
Akkor úgy mondom, mint egy dominó sor kör alakban, lebutítva.
Ha keresem visszafelé az eseményeket, mindig körbe körbe szaladgálok majd.
De ezzel akkor sincs megmagyarázva az első dominó eldőlése.
Ha van egy körbezárt dominó sorod. Hiába körbezárt, akkor is kell egy kéz ami elindítja az elsőt, aztán már utána a végtelenségig döntögethetik egymás a dominók.
Mivel egy dominó sem dől el magától, mindig csak valamilyen ráhatás következtében, és lesz egy dominó az okozati lánc legelején "nem időben, vagy térben" ami abban különbözik a többitől, hogy azt nem egy másik dominó indította el.
Nem tudom ennél tisztábban leírni.
Akár milyen elrendezésben képzelsz el világokat, akár milyen szabályokat vezetsz be, ha NEM szeged meg az ok-okozat összefüggési szabályt, nem tudsz olyan világot felállítani amely csak úgy, magától "cselekszik" elindul.
A programozás tudományban is vannak végtelen ciklusok, sőt lehet írni, olyan végtelen ciklusokat melyek irracionális futásúak, olyanok mint mondjuk pí, vagy az e arány szám. Mindig másképpen fut le a ciklus, és mást csinál, de végtelen ciklusban marad a kód, állandóan meghívja önmagát.
Ezeknél a végtelen ciklusoknál is, csak akkor van lehetőség, hogy elkezdjenek futni, ha egy másik kód Kívülről meghívja. Tehát egy pillanatban a cselekmények sorában átadja a vezérlést.
A végtelen ciklusban, ha megpróbálod debugolni, visszakeresni, hogy hol mi történik benne, azt fogod tapasztalni mint amit az általad elképzelt univerzumban is tapasztalnál, mintha végtelen hosszú lenne a kód, és soha nem találnád meg az első parancsot ami végrehajtódott benne, egyszerűen mert nincs rá lehetőséged ebben az elrendezésben.
De mind tudjuk, akik nem a program kódban élünk, hogy hogy történt meg az egész. Egy másik program kívülről meghívta a végtelen ciklust egy JMP, vagy CALL hívással például.