Wheeler–Feynman elnyelési elmélet. Igaz vagy hamis?
-
#24
Vigyázz a koppenhágai értelmezése a kvantummechanikának már elavulttá vált.
Igen jó közelítése a valóságnak, de hibás.
Niels Bohr azt feltételezte, hogy a kísérleti berendezésben a megfigyelt entitás vagy hullám állapotban, vagy mint pontszerű részecskeként prezentálódhat. Az, hogy melyik állapotban tartózkodik a kvantummechanikai objektum, az a kísérleti berendezés egészétől, és a megfigyelés körülményeitől függ. A teljes holisztikus rendszer hatására változik a megfigyelt entitás állapota.
Már akkor is megváltozik a részecske-hullám tulajdonság, ha minden mérő műszer be van kapcsolva, de mi egyszerűen nem vagyunk ott hogy tudomást szerezzünk a mért eredményekről, és ha nem is szerezhetünk tudomást a mért eredményekről.
Ez azért lehetséges, mert maga a kísérleti berendezés, és maga a megfigyelt, objektum is mind együtt egy valószínűségi hullámmá épül le, amint nem jut hozzánk a kísérletről semmilyen információ.
Bohr, azt állítótta, hogy a megfigyelt objektum vagy csak hullám, vagy csak részecske tulajdonságot mutathat a kísérlet egészét tekintve.
Erre építették fel a komplementaritás elvét, és a hullám-részecske dualizmust.
Ez a principiuma a koppenhágai tanoknak megbukott valamikor a 1990 években, mikor a japánok bekavartak egy olyan kísérlettel amiben egy fotont egyszerre figyeltek meg hullámként és részecskeként is.
Már olyan dolgokat is tudunk a fotonról, hogy a foton egy nagyon vegyes tulajdonságokkal rendelkező energiaszállító entitás, amely rendelkezik minden létező elem tulajdonságaival egyszerre, ezek szuperpoziciójában van.
Mutathat lepton, elektron, mutathat bozon, kvark és más tömeggel rendelkező tulajdonságokat is, amely tulajdonságaival kölcsönhatásba is léphet más dolgokkal, de csak igen igen rövid ideig, amennyit a kvantum fluktuáció még megenged, mert a foton energiája is időben változó számunkra, fluktuál.
Új dolgok még, hogy kísérletek szerint bármely dolog kölcsönhatásra csak részecske állapotában, ha megfigyelünk egy ilyen kvantummechanikai entitást az mindaddig amíg megfigyeljük, részecske állapotában van, mivel maga a megfigyelés állapot is egy különleges kölcsönhatás a részecske és a megfigyelő között. De állapot, tulajdonság változásra csak hullám állapotában képes az objektum.
Tehát kísérlet szerint ha nátrium atomokat gerjesztek rádió hullámokkal, amíg megfigyelem az állapotukat nem változik meg, nem gerjesztődnek.
És ez így is történik kísérletek szerint.
Ha leveszem a megfigyelő műszert, azon nyomban elkezd a valóság lebomlani egy valószínűségi hullámmá, minden, nem csak a részecskék, minden amivel nincs kapcsolatban a megfigyelő. Ebben a valószínűségi-hullám állapotban történnek a változások, energia állapot változás, tömeg változás, helyzet, mozgás állapot változás, de amint visszatesszük a megfigyelő műszert, a valószínűségi hullám összeomlik és a valóság "szilárd" pontszerű részecskék állapotában jelenik meg számunkra.
Mikor a hullám összeomlik, szerepet kapnak a valószínűségek, mert nem lehet tudni, hogy a részecske hol bukkan fel újra megint a semmiből.
A valószínűségi hullámok a végtelenbe terjednek, ezeket a végteleneket akarta megszüntetni Feynman is, amikor az avanzsált hullám elméletét kidolgozta.
Mondhatni, hogy semmi sem létezik mindaddig amíg, meg nem figyeljük, kölcsönhatásba nem lépünk a környezetünkkel, hogy abban a pillanatban a valószínűségek káoszából a semmiből előálljon a valóság.
Ha ez így van, és mi, mint megfigyelők meghalunk, akkor a tudatunk nem léphet kölcsönhatásba a halott testünkön keresztül semmi világival "ami nem létezik, nem léphet kölcsönhatásba" akkor mi megszününk megfigyelők maradni, és gyakorlatilag a teljes világ összeomlik számunkra, minden egyes atomja egy valószínüségi hullámmá.
Egyáltalán létezik e a világ, vagy ez csak egy illúzió a megfigyelő "tudat" számára???
Csak azt tudom, hogy a tudatom létezik a többiről nincs fogalmam. Nem tudhatok semmi biztosat. Lehet, hogy ez a világ csak ide van festve a szemünk elé. Lehet, hogy mi generáljuk az egészet, saját magunknak.