Ha a kezedben lenne a világ sorsa...
-
Fbn Lx #112 Olyan ember nincs a világon, aki a rosszat szereti.
Csak azt fogd fel, hogy a világ azért szép, és azért teljes, mert kétpólusú. Az embernek nem csak lágy, nyugodt és könnyed oldala van, de van kemény, erős és harcias oldala is. A kettő között megteremthető a harmónia, de ha a világot egypólusúvá teszed, az emberek üressé válnak.
Vagy csak abba gondolj bele, hogy milyen szinten széppé teszi az erőszak puszta léte a biztonságot, vagy a gyűlölet puszta léte milyen erőssé teszi az összetartást, vagy a szeretetet. Vagy abba, hogy a harc az önkifejezésnek olyan tiszta formája, mint a tánc. Kétségkívül a harcban való ösztönös, gondolatok nélküli önkifejezés a művészet egyik legfontosabb ága.
A harciasabb erő szükségessége alatt meg azt értem, hogy attól, hogy a tűzbe nem szabad beletenni a kezed, még kell tüzet gyújtanod, hogy télen ne fagyj meg.