djhambi#65
Én nem nevezném "maradandó művészetnek" azt, hogy szakít veled a barátnőd, leülsz egy üres, fekete lyukba, elszívsz egy cigit, felöntesz egy whikey-t, elszívsz egy füves cigit, és a jövő mindenféle kényszerképzetet papírra veted. Abban igazad van hogy a szürrealisták ezt vizsgálták, de hamar kinőttek belőle, mert ilyet bárki csinálhaott, és igazi mondanivalója sem volt. Amúgy a művészet baromia tág fogalom, ha a világkiállításon kiállítasz egy szart egy búrában, az is az. Mondok jó példát: József Atilának nem kellett kábszer ahhoz, hogy a hányatott bennső világát a maga tökéletességében megosza a többiekkel. Amúgy nem is értem azta mondatodat, hogy "Ha betiltanák a drogokat..." Arra gondolsz, hogy drog alá veszed az alkoholt és a kávét, meg az aszpirint, akkor ne aggódj, nem fogják betiltani. :)
Soha sem dohányoztam, és nem is fogok. Sosem gondoltam úgy, hogy most menő lennék középsuliban, mert cigiznék. Akaraterő van, és a társaság se tudott belevinni engem. (Na jó, vízipipa nálam kivétel. :P) De sokat segített szüleim logikus hozzáállása, nem tltották ugyanis, csa elmondták, hogy miért hülyeség, alátámasztva.
Szerintem a dohányzáscsökkentés összefonódik a szülőtémával. Egészségesebb, érettebb kapcsolat kéne szerintem gyerek-szülő között, és sok probléma csökkenne: dohányzás, szexuális fertőzések, abortuszok, számítógép-függőség, a gyerekek ellenben sok értelmes dolgot tanulahtnának a szülőktől, érett gondolkodást (jobb estben), jobb problémamegoldó képesség, tapasztalat házimunkában, főzés, mosogatási praktikák, kevesebb gyermeki "lázadás", kevesebb kopasz, punk... Szóljaok le, ha hülyeséget beszélek, de szerintem a megolds forrása innen jön.
És egyetértek a szórakozóhelyek egy részének dohányzásmenetsítésétől, de néha úgy érzem, hogy a hangulat nem lenne meg annyira, ha oxigénsteril lenne pl. egy club, vagy kocsma. Az lenne megoldás hogy minden szórakozóhelye ki lenne írva, hogy dohányzó/nem dohányzó.