#89
"világos, értem mire gondolsz, de ha a hibajavító nem képes kijavítani a jitter okozta hibát, akkor az hibás, nem pedig rosszabb minőségű."
Dehogy érted, csak azt hiszed, hogy érted, ez kiderült abból, amit írtál.
A jitter (időalap-hiba) nem okozza a bitek megváltozását, tehát szó sincs hibajavításról vagy interpolálásról. Az audio információ bitről bitre tökéletesen hibátlan marad, csak éppen grízesen, zavarosan vagy érdesen fog szólni a zene és nem tudod, mitől, de fárasztónak is fogod érezni.
A D/A konverternek szüksége van egy pontos időalapra, órajelre. Ezt a lejátszáskor többnyire a bejövő jelből állítják elő, mert különben nem lenne garantálható, hogy ne torlódjon fel vagy ne fogyjon el az adat. Ha a bejövő jel jitteres, akkor az órajel állandóan rezegni, zizegni fog, mégpedig a hallható tartományba eső frekvenciával, akár egyszerre többel is - ez hasonlít ahhoz, mint amikor frekvenciamodulációt végzel a jelen. Ez természetesen torzítást jelent a D/A konverter kimenetén, a fülünk pedig igen érzékeny rá.
A jó drága lejátszók pufferelnek és mindenféle módokon, FIFO-val és saját stabil órajellel stabilizálni próbálják az órajelet, ezért (is) szólnak jobban. A hordozható CD-játszókban vagy mp3 lejátszókban eleve van memória, ott az alkatrészek gyengébb minősége és pl. az egyéb áramkörökből kiszivárgó zaj okoz jittert és más bajokat. A nem High-End lejátszók ellenben ki vannak téve a CD-n már eleve meglévő, plusz a nem egészen egyenletes forgásból, plusz az adatátvitel okozta jitternek, ezek nyilván inkább erősítik, mintsem kioltják egymást. Az eredmény az a szar digitális hang lesz, amit sokan ismertek, de ez NEM a digitális technika elkerülhetetlen tulajdonsága.
#89
