Az egyik a tudományos ismeretterjesztés. Mivel gyűjtőköre nagy, ezért kicsit a régi idők természetrajzos nyitottsága lengi be.
A másik előny viszont nem szaktudományos, hanm inkább tudománytörténeti-ismeretelméleti jellegű. Szóval felépült itt egy közösség. A viták során kicsiben újra megfigyelhető a tudománytörténet. Mint ahogy az embrió kicsiben és nagyvonásokban újra megmutatja a fajfejlődést, ugyanúgy az SG-kommentek is újra felépítik az emberi tudománytörtének minden zege-zugát: a modellek keresését, a megfelelő kérdések megfogalmazásának próbáit, az ütköztetést, az ellentmondásokat, zsákutcákat stb.
Epikurosz szerintem általában korrektül jár el, és jól építi az SG mindkét funkcióját.
A gravitációs példában is igaza volt alapvetően: a bolygókat általában tömegpontokként modellezzük (mintha teljes tömegük a középpontjukban lenne sűrítve). A tömegpont-modellből szükségszerűen következik az következtetés, hogy a gravitáció a középpoint felé haldva nő, és a középpontban végtelenné fajul el.
Persze nyilván ehhez az esethez éppen nem illett az alkalmazott modell. A tömegpont-modell általában jó (égi mechanikai problámák), pont itt éppen nem volt jó (geológiai problémák, mekkora a belső gravitáció). Epikurosz egyszerűen csak túláltalánosított egy általában korrekt modellt, de ez belefér az SG-n általában is folyó viták hangulatába, és a tudománytörténetnek is része a modellek állandó kalibrálása (megalkotás, általánosítás, túláltalánosítás, határok felismerése). A kommenteket nemcsak azért szoktam olvasni, hogy szaktudományos kérdésekben tájékozódjam, hanem azért is, hogy a történelem tudománytörténeti zege-zugait kicsiben újra-elismételve újra lássam, és ismeretelméleti kérdések is felmerüljenek.