physis#34
Valahol éppen nagyon hasonló olvastam. Vagyis nem azért látjuk ,,szépnek'' a matematikát, mintha a matek a természet meg a kozmosz univerzális nyelve volna. Hanem a valóság prózaibb és kiábrándítóbb, jóval kevésbé emelkedett.
Egész egyszerűen csak azért látjuk szépnek a matematikát, mert a természet bonyolultságából agyunk korlátai miatt éppen csak annyit tudunk felfogni, amennyit a matematika is meg tud ragadni. A matematika tehát nem a ,,kozmosz üzenete'', hanem a mi szegénységi bizonyítványunk. Kicsi, savanyú, de a mienk. Az Isten nemmatematikus, sőt csak nevet rajtunk, hogy milyen eszközökkel próbáljuk megragadni a művét (,,Oké, jó, jó eszköz, legalábbis én nem mondok neki direkt ellent, de nem is eszerint működöm, ebben az értelemben nagyon szűk ez a keret'').
Nem tudom mennyire igaz ez a vélemény. Mindenesetre hozzácsaptam a ma terjedő nem-platóni matematikafilozófiákhoz mint plusz még egyet. Nekem nincs végső véleményem a kérdésben, minden matematikafilozófia érdekel, Platóné is, és annak modern alternatíváéi is. Bevallom: fogalmam sincs, honnan ered a matematika (agyból, kozmoszból, természettudományokból, emberi társadalomból, árucseréből, isteni törvény, stb.), arról meg még kevésbé van fogalmam, honnan ered a világ.