physis#80
Bocsánat, javítanom kell egy csúnya makrohibát, mert szinte olvashatatlan lett:
__________________
Igen, Kukacos írásait és általában a tudat, intelligencia vitát olvasva hirtelen eszembe is jutott, milyen keveset tudok a tudatról (még ismeretterjesztő szinten is keveset). El is szégyelltem magam: szóval lehet, hogy el is kellett volna halasztanom a találgatást. Jó volt a mostani topikcsoportokban (tudat, intelligens gépek) az erről folyó vita.
Úgy tudom, az Általad említett kettős megközelítés egyikében éppen történt egy előrelépés: Blue Brain projektum. Szóval úgy tudom, meglepően jól sikerült a dolog. Bizonyos eredmények alapján úgy gondolják, hogy a szimuláció ,,tényleg működik'', ,,igazi'', és ,,nem csak kívülről tűnik olyannak, mintha jó lenne''. Azt nem tudom pontosan, hogy honnan tudják, hogy -- legalább részben -- valóban ,,igazi'' agyműködést szimuláltak, és nem csak egy ,,lélektelen'', ,,üres'' zombi lett szimulálva. Elhiszem, hogy jó okuk van rá, amiért nem tekintik zombinak az eredményt. Nem tudom megválaszolni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, de valamiért eléggé megbízom bennük én is.
Nagyon tetszett, amit a környezet szerepéről leírtál, én is remélem, hogy a tudomány képes lesz ennek a bonyolult egymásra-hatásnak a dinamikáját megragadni. Már a ,,hagyományos'' biológiában is megjelenik a környezet szerepe (genotípus, fenotípus), és ez a látszólag egyszerű többlet rengeteg különös új foglmat és elvet hozott be. Kifejezetten paradox, látszólag lamarcki folyamatok is magyarázatot nyertek (Baldwin-hatás, hogyan jelent meg a hód várépítése, a lugasépítő madár tudománya stb.). Az agykutatásban, elmefilozófiában nyilván még több új meglepetésre számíthatunk.
Nem tudom, hogy mennyire az lesz a fejlődés iránya, hogy az intelligenciát külön modellezzük, és az érzelmeket később tudjuk csak megragadni. Ha a Blue Brain projektum bejön, akkor talán éppen egy fordított irányú fejlődés lesz.
1.
Először modellezünk egy agyat, többé-kevésbé egy az egyben (legalább valami egyszerűsített szinten), ez az agy nagyjából ugyanolyan arányban lesz értelmes és érzelmes, mint a mienk. Ha leegyszerűsített agy sikerül csak, az arányosan kevésbé lesz értelmes és érzelmes, de az értelem és érzelem egymáshoz vett aránya ott is ugyanolyan lesz, mint bennünk (csak mindkettőből arányosan kevesebb).
A baj nem az lesz, hogy a szimulált agy ne tudná az érzelmeket. Nem az lesz a baj, hogy zombi lenne. Igazi érzelmei lesznek. Ebből a szempontból sikeres lesz a dolog.
A baj az lesz, hogy fogalmunk sem lesz, hogy hogyan is működik. Ugyanolyan érthetetlen lesz, mint a mi saját agyunk.
2.
Kvp említett egyfajta behúzási, bootstrapping folyamatot. Ha már tudunk szimulált agyat építeni, fokozatosan képesek leszünk egyre több megértést nyerni az agyunk működéséről. Megértheti-e egy agy a saját működését? Kvp leírt egy fokozatos bootstrap folyamatot, amely ezt a paradoxonnak ható bootstrapping folyamatot megvalósíthatja (#4, #21).
3.
Ha már tényleg értjük az agy működését, akkor építhetünk olyan agyat, ami speciális célokra van kialakítva, például: túlteng benne az értelem. Azért nem vagyok ebben biztos: nem lehetetlen, hogy az értelem mindenképp megköveteli az érzelmek arányos fejlődését is. Lehet, hogy a matekhoz mindenképp kell művészet is, legalább a háttérben.