Monnyuk nem akarom elvenni a kedved, de nem csak hogy tudom mi az a VSZ, de még szolgáltam is benne 1-2 évet.
Amúgy kóser az érvelésed, leszámítva, hogy azért volt 1-2 konfliktus, amiben igaz jobbára közvetve, fedve de mindkét nagyhatalom részt vett (Korea, Vietnám, Afganisztán, szuezi válság stb.) bármelyik vezethetett volna világháborúhoz ha akarják. De ezek általában végetértek valami tárgyalással, ahol a nagyhatalmak qurvára meg tudtak egyezni, ahogy Magyarország esetében is tették.
Amikor az oroszok kivonultak Budapestről az annak a jele is volt, hogy felkészülnek arra, ha esetleg Magyarország függetlenségéhez az amcsik ragaszkodnak, akkor ne kelljen nyíltan konfrontálódniuk. Kádárral marha gyorsan elkezdtek tárgyalni, szal ha Nagy Imrének meg lett volna a külföldi támogatottsága (ami nem volt), akkor pillanatokon belül eszkalálják a polgárháborút, fegyverrel agyontömik Kádárt és így próbálnak győzni.
Az oroszok sem voltak hülyék, hogy az amcsikkal háborút kezdjenek. '56-ban gyakorlatilag még semmilyen jelentős stratégiai atomütőerejük nem volt. Európát ugyan lángba tudták volna borítani, de az USA-t nem tudták volna elérni. Miközben az amcsi stratégiai bombázók legyalulták volna őket a sárga földig.
Ha jól tudom a 60-as évek közepéig konkrét dátumok voltak kitűzve a Szovjetunió megtámadására, amit mindig odébb toltak. Csak aztán változott a NATO és az USA stratégiája a "Massive retaliation"-tól az elrettentés irányába. Ez pont a kubai rakétaválság idején történt, mert majdnem kirobbant egy olyan atomháború, ami már nem igazán lett volna jó Amerikának. De ez még odébb volt.
#116
