Informatika és tudomány

  • Epikurosz
    #165
    Jaj, dejó!

    Most nézegetem a Dunán az irodalmi műsort és ott idéztek ebből:

    Tóth Árpád: A Marson
    (1928)

    Testvérem, tegnap este,
    Halló! De furcsa volt!
    Elindultam a Marsba,
    Hopp! Hogy zuhant a Hold!

    Jó gépem adamantin
    Szárnyán zengett a drót,
    Amikor lecsavartam
    A gravitációt.

    De, kérdem, ez az út is,
    Ó jaj, mire való,
    Megjöttem, rőt hegyek közt
    Lassan szitált a hó.

    Fáztam. Nagy volt a csend, és
    Körül a rozsdakék
    Távolban újra láttam
    Örökegy tengerét

    Az Űrnek, a nagy Pusztát,
    S rajta a sok, szelíd
    Csillag-reménytelenség
    Kis pásztortüzeit.

    A Földet is, ahonnan
    Kószán és reszketeg
    Üzent valami tört fény:
    Tán Párizs lehetett?

    Vagy az én bús hazámnak
    Könnyei? Nem tudom;
    Már vissza se találtam
    Gépemmel az úton.

    Szigetelő kesztyűim
    Lehúztam csöndesen,.
    És reggelre meghaltam
    Egy villamos hegyen.
    Kara kánként folytatom tanításom.