Ildestric#83
Az a baj, hogy túl könnyen dobálózunk a "jövőben" kifejezéssel. Számos kutató álláspontja szerint a jelenlegi világrendszer tíz év múlva nyomtalanul eltűnik majd. A Földön 1-2-3 milliárd embernek lesz helye (nyilván nagyon eltérőek a vélemények), és kizárólag a természettel összhangban, az ötszáz éve tartó iszonyatos pusztítást teljesen kizárva lesz esély az újrakezdéshez. A termőföld, a vízkészlet, s egyéb, az élethez valóban szükséges dolgok szerepe nemhogy felértékelődik, de minden bizonnyal a túlélésért folytatott küzdelem egyetlen tárgyává válik.
Véleményem szerint korunk gondolkodásában két nagyon fontos probléma fedezhető fel. Az emberek nagy része megváltoztathatatlannak hiszi a rendszert, másrészt a valóban kitörni vágyókat egy leginkább gúnyos, a médiák és a ma elfogadott nézetek által táplált lekicsinylő válasszal illetik, ha egyáltalán kialakulhat a párbeszéd. Ez olyan mértékben hátráltat mindenfajta megoldási kisérletet, hogy nem is értem, miért reménykedünk bármiben is.
Gondoljunk csak bele, mi történne például, ha megszűnne a kőolaj és földgáz ellátás. Ez nyilván nem egyik pillanatról a másikra játszódik le, de mire észbe kapunk, már késő lesz. A városok, a "bolygó rákos daganatai", alapból életképtelenek lesznek, hiszen olyan emberek lakják őket, akik szó szerint egy hálózatra vannak "rákötve", és létük ettől függ. Jelenleg a világ nem áll készen erre, és ilyen tempóban csak egyre rontja majd az amúgy is reménytelen helyzetet.
Ezért nem elég a kibocsátás csökkentése. Megszüntetni kell. Ezt az életmódot abba kell hagyni, s akinek módja van rá, segítenie másokat is ebben. Nem lehet olyan rossz az, ami évezredeken át működött.