Bakay-féle tankönyvek
-
#5
én is csak egyikbe néztem bele.
"Igen ám, csakhogy néhány
alán mondattól eltekintve, sem a szkítáktól, sem
a szarmatáktól, sem a hunoktól, sem az avaroktól nem
maradt fenn egyetlen egy kifogástalanul értelmezhető nyelvemlék* sem, így tehát nincs elvi akadálya annak,
hogy genetikailag* és nyelvileg is rokon népeknek tekintsük
őket, akiknek a nyelve is közel kellett álljon a
miénkhez! Ezek a népek ugyanis már két és fél ezer
éve itt éltek a Kárpát-medencében, ahol a hegyeket, a
völgyeket, a patakokat, a folyókat, a dűlőket, a tavakat, a dombságokat, a láposokat, az erdõket az itt élõk névvel
ruházták fel s a Kárpát-medencei tizenötezer helynév
túlnyomó többsége magyarul hangzik!"
"Mind a szkítáknak, mind a hunoknak hatalmas
és népes birodalmuk volt, falvakban, városokban laktak,
erõdítményeik, váraik voltak, földet mûveltek és
állatokat tenyésztettek, ipart és kereskedelmet ûztek,
magas mûvészettel gyönyörû alkotásokat hoztak létre.
Hatalmas birodalmak ugyanis nem létezhetnek
örökké kóborló vándorszekeresek és állatokat terelgetõ lovas pásztorok összeverõdésébõl. Ezeknek a lovas
népeknek is rendes házakban kellett lakniuk, kézmûves
mûhelyeik, bányáik és fémfeldolgozó iparuk kellett
legyen, földjeiket nem hagyhatták parlagon, kereskedelmi
és hadi utak nélkül mozdulni sem tudtak
volna. Házaiknak, településeiknek, váraiknak azonban
a földben alig maradt nyoma.
Mi hát a titok nyitja, mi a rejtély kulcsa?
Évezredekkel ezelõtt az ember egyik legfontosabb
építõanyaga a fa volt. Fából készültek a házak,
a paloták, a templomok, a háztartási eszközök."
"Nem lehet tehát szembeállítani a földbevájt, sáros,
nedves „gödörlakásokban”* meghúzódó primitív
barbárokat* a kõbõl, téglából és tetõfedõ cserépbõl készült
gyönyörû palotákban élõ „civilizált”* nyugateurópai
lakossággal. Egyébként az újkorban is, például
Kanadában és az Egyesült Államokban, a vidéki lakosság
zöme manapság is fa házakban él."