Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
-
#157
A matematika alapjait az axiómák és fogalmak alkotják. Hogy analon ezek megfogalmazását már megtették középiskolában (vagyis inkább azt hitték nálatok a tanárok, h megtették, mivel szerintem még egy specmatos gimiben sem veszik a valós számok felépítését, ami ezek szerint nálatok kimaradt), az nem jelenti azt, h nem is léteznek ezen a területen. Mellesleg egy halmazelmélet kurzuson sem lenne kevesebb def, mint a valszámotokon, pedig ha vmit, akkor azt biztosan nem lehetne a fogalmaid szerint nem matematikának nevezni.
A linkelt könyv amúgy nem valszám, csak annak a vázlatos, sokszor pontatlan következményeinek kivonata. Persze ez nem baj, hiszem vegyész- vagy biomérnökként nem hinném, h másra szükséged lesz, de ezek alapján még csak felületesen sem lehet betekintést nyerni a matek ezen ágába. Amúgy a mi tanárunk fél órás kiselőadás keretében öntötte ki a lelkét a könyvben is szereplő "definíciónak" mondott maszatolás kapcsán: "Ha a kísérletek számát növeljük, akkor egy eseménynek a relatív gyakorisága stabilitást mutat, és egy bizonyos érték körül ingadozik. Ez az érték az esemény valószínűsége." Ez nem def, de még csak nem is igaz.
Matematikából pedig csak egy fajta van: absztrakt és elméleti. Az alkalmazott/elméleti megkülönböztetés az egyetemek képzései között jelenik csak meg, utalva az ott végzettek irányultságára. Az elméleti matek alapvetően a kutatói munkára vágyókat célozza meg, akik új tudással bővítik a matematikát, de egy alkalmazott szakirányos sem lesz kevésbé matematikus. Csak ők az életben előforduló nem matematikából eredő kérdések matematikai formába öntésével és megoldásával fognak foglalkozni. De attól, h egy diffegyenlet felírása pl. fizikusi kérdés, és az eredményül kapott függvény értelmezése fizikusi ismerteket kíván, a diffegyenlet megoldása semmivel sem lesz kevesebb matek. Esetleg analógiaként: egy kutatóorvos orvos, de egy sebész már nem?