agyalok#84
"...rohadt nehéz pont ugyanarra menni, ugyanis minden mozog, és kva nagy :)"
Ismerem ezt az érzést, Sanyix. Meg azt is, mekkora erő kell ahhoz, hogy elinduljak, aztán meg mikor hazaérek, ahhoz, hogy lefékezzek, nehogy továbbmenjek.
A rakétaelv kezd olyannak tűnni, mint a demokrácia: nem tudunk jobbat. Pedig elég ósdinak hat. Nagyjából olyan, mint a szekér ló nélkül. Ahhoz, hogy menjen, tele kell raknom dinnyével, amit aztán lélekszakadva, sebesen kell az ellenkező irányba hajigálnom, mint ahová megyek. Ha végre megértjük és kezelni tudjuk a gravitációt, meglesz a ló. Ha rá tudunk például koncentrálni a célra, ha kis helyre (az űrhajóba) "be tudjuk fogni" - mondjuk, konkrétan - a Mars gravitációját, megvan az igavonónk. A nehézkes elindulást pedig az AZG (antigravitációs zöld gomb) óvatos, lassú benyomásával tehetjük üde kirándulássá. Érkezés előtt, hogy fékezzünk, természetesen a Föld felé irányítjuk az NGJK (nagyszerű gravitációs jelfogó és koncentráló) készülékünk antennáját. A Nap felé nem, mert az nagy és meleg.
Ha nem azért kell cipelnünk a mozgásunkhoz szükséges energiahordozót, hogy egész úton azt hajigáljuk, megmarad a dinnyénk, amit jó pénzért eladhatunk a marslakóknak, főleg, ha júniusban landolunk, akarom mondani, marsolunk.