Pink Floyd
-
Gilmour #122 Idő
Peregnek a másodpercek, melyekből áll egy unalmas nap
Te értelmetlenül pazarlod az órákat.
Eltengődve egy darab földön a szülővárosodban
Várva valakire vagy valamire, hogy megmutassa neked az utat.
Unod már a napfényben fekve otthon az esőt nézni.
Fiatal vagy és az élet hosszú és ma van idő ölni.
És akkor egy nap azon találod magad hogy tíz éved elveszett.
Senki se mondta mikor fuss, elhibáztad az első lövést.
Szaladsz, szaladsz már-már elérve a napot, de az eltűnik
Versenyt futva veled, hogy ismét a hátad mögött emelkedjen fel.
A nap végülis ugyanaz, de te öregebb vagy,
Gyengébb tüdővel és egy nappal közelebb a halálhoz.
Minden év egyre rövidebb, soha nem találva az időt.
Tervek, melyek vagy füstbe mennek vagy meg se születnek.
Csendesen tűrni az Angol mód
Az idő eltünt, a dalnak vége,
Bár nekem még lett volna mondanivalóm.
--------
Lélegezz (megismételve)
Itthon, itthon újra.
Szeretek itt lenni, ha tudok.
Ha fázva és fáradtan hazatérek
Jó a tűz mellett melegedni.
A vasharang kondulása
A hívőket térdre utasítja
Hogy hallják a lágyan elkántált varázsigéket.