Pánikbetegség
-
Candi #240 A hyposnak azért nincsenek rohamai, mert amelyik hyposnak rohamai lesznek, azt már onnantól pánikosnak hívják.
A pánikos meg valóban nem a tünetektől retteg, hanem inkább a tünetek által bekövetkezhető haláltól (talán nem is tudatosan), ám ez a félelem gerjeszti magának a félelem tüneteinek az elhatalmasodását.
Valahogy úgy képzelem, a pánikbetegségnek van egy "félelem-küszöbértéke". Ha ezt nem éri el, akkor nem indul be az öngerjesztő folyamat, vagyis nem alakul ki az a "félelem-mennyiség", amely már előidézné magát a pánikot. Aki ezt a küszöbértéket nem éri el a félelmével, az 'megmarad' hyponak, aki átlépi, annál maga a félelem által produkált testi tünetek következtében alakul ki a pánik.
Egy kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint a Tachoma-híd leomlását. A szél a félelem, a híd maga az ember. A szél fújt, fújdogált. Amíg nem ért el egy bizonyos erősséget, addig a híd csak csendesen elringatózott magában. Viszont amint a szél erőssége átlépett egy bizonyos küszöbértéket, a híd a saját szerkezeténél fogva pusztító ringatózásba kezdett, amely végül is a teljes összeomlásához vezetett.
Vagy mint egy csillag születése. Amíg nem elég nagy a nyomás és a hőmérséklet a fúziós folyamatok beindulásához, addig csak izzik, de amint átlép az összepréselődő hidrogénatomok mennyisége egy kritikus tömeget, az egész belobban, és beindul a fúzió.
Én legalábbis valami ilyen módon gondoltam a dolgot.