Pánikbetegség
-
Candi #170 Még egy lehetőség, a "külső szemlélő" esete. Mikor érzed, hogy jön a roham, akkor ülj le, és figyeld, hogy mi történik. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, lehet hogy tizedjére sem, de próbálkozni lehet vele.
Szóval figyeld, hogy mi történik a testeddel, a gondolataiddal, az érzéseiddel. Ne menekülj előle, ne valami végzetes, kellemetlen dologként fogd fel, hanem próbáld meg "végigélni" hogy mi történik veled, mintha csak egy filmet néznél, és valaki mással történne ez a vásznon. Figyeld hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egymást követő történések, hogyan erősödnek a különböző érzések, érzetek, ne menekülj előle, ne próbáld legyűrni, fölébe kerekedni, egyszerűen csak éld át. Ehhez természetesen nyugodt, ismerős környezet szükséges, legjobb talán otthon a szobádban. Húzd be a függönyt, ülj az ágyra, és nemhogy menekülj előle, inkább próbáld meg előhozni, kiprovokálni magadból a rohamot. Próbáld meg majdhogynem élvezni, ami történik veled :) Ez így most lehet hogy hülyén hangzik, de egy próbát megérhet.
Bizonyított tény például, ha a csuklást nem úgy éled meg, mint egy kellemetlen tényezőt, hanem leülsz, és nyugiban figyeled a mellkasod, rekeszizmod, szinte várod a következő rándulást, akkor feleannyi ideig sem tart, mire abbamarad. Ki tudja, talán erre is működhet a dolog ;-)