Pánikbetegség
-
Candi #131 Ezzel is egyetértek, valóban így van. Ám magának a tevékenységnek (úszás, futás, evés, szaunázás haverral, satöbbi) is eleve van egy bájos hatása: amíg végzed, nem érsz rá azon tépelődni, hogy neked mi bajod, közben nem jutnak eszedbe a pánikbetegség tünetei, a testmozgás után pedig annyira fáradt vagy, hogy inkább gondolkodsz egy jó forró fürdőn és a puha ágyon, mintsem a "hülyeségeiden".
Ez a pánikbetegség szerintem nem más, mint egy tudatosan gerjesztett folyamat, amelyből a gyógyszergyárak, pszichológusok profitálnak a legjobban. Beleültetik az agyadba a gondolatot, és azt ott életben tartják a "mindennapi" hírekkel. Gyakorlatilag agymosást végeznek a "pácienseken".
Maradj otthon, egyed a xanaxot, meg a többi dilibogyót, közben (vagy előtte-utána) tépelődj magadban hogy milyen szerencsétlen is a sorsod hogy pánikbeteg vagy. Tiszta jó üzlet. Elhitetik az elméddel hogy van valami bajod (közben a lófaxt van), és egy rahedli marhaságot megveszel hogy elmulaszd azt, ami nem is létezik.
Igazat adok Balumannak: csinálj programot magadnak! Foglald el magad, sportolj, kirándulj, járj moziba, színházba, vagy haverok, ismerősök közé, olvass, tanulj, vállalj plusz állást, csajozz/pasizz; a lényeg, hogy annyi programot szervezz magadnak, amennyi csak belefér a napodba. Fáraszd ki magad, a tested és az agyadat is, és meglátod, úgy elfeledkezel a dologról mintha sose lett volna.
Szerintem.