Samsung: elkészült a fázisváltó memória

A külsõ interface-en át elérhetõk valóban nevezhetõk az SSD elõfutárának. De csak annak, amint egy kártyaolvasó + memóriakártya kombót sem nevehetünk SSD-nek.

"Na-na, ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy a rendszer címtartományába dekódolt EPROM-ot (vagy bármilyen egyéb memóriát) én semmiképpen nem neveznék SSD-nek - és a különbség nem abban van, hogy csak olvasható volt. Alapvetõen másképp kezelte a rendszer azt az EPROM-ot, lényegében rendszermemóriaként olvasta, hiszen a processzor címtartományába volt dekódolva.
...
File-rendszer sem volt azokon az EPROM-okon."

Mar amelyik. Amit csak egy kulso interface-en keresztul lehetett elerni, azt nem neveznem rendszermemorianak. Marpedig commodore 64-en mindket fajtabol volt, de a nagyobbakat (tobb megasak) csak kulso keszulekkent lehetett megoldani, mert nem volt akkora cimtartomany, a lapozas meg kurulmenyes lett volna (lapozast tobbnyire a jatek kartyak hasznaltak). Igy megfelelo kernel hook-ot hasznalva a szoftverek sima kulso meghajtonak lattak. (csak a driver kis eprom-ja volt belapozva a rendszer cimterbe, a masik eprom-ot port irassal es olvasassal lehetett hardveresen elerni) Mivel c64-en a keszulekek file alapu interace-t hasznaltak, ezert a filerendszer elterhetett a lemezeken megszokottol ezt a felhasznalo program nem latta, kb. olyan volt mint ma az smb protokoll (windows konyvtar megosztas). A dolog lenyege a geos (egy grafikus shell) gyors futtatasa volt, mivel minden read-only (rendszer) file johetett az eprom-bol, de ugyanide modositas nelkul elfertek a felhasznaloi programok is. Szoval a technologia nem eppen uj...

Na-na, ne keverjük a szezont a fazonnal. Egy a rendszer címtartományába dekódolt EPROM-ot (vagy bármilyen egyéb memóriát) én semmiképpen nem neveznék SSD-nek - és a különbség nem abban van, hogy csak olvasható volt. Alapvetõen másképp kezelte a rendszer azt az EPROM-ot, lényegében rendszermemóriaként olvasta, hiszen a processzor címtartományába volt dekódolva.

Ezzel szemben az SSD írása-olvasása eszközkezelõkön és interface-eken keresztül történik, a CPU közvetlenül nem is éri el a memóriacellákat - és itt most nem a blokkos írásra-olvasásra vagy a címzõáramkörökre gondolok. File-rendszer sem volt azokon az EPROM-okon.

A microfuse eszközöket normál körülmények között valóban szinte csak kalapáccsal lehet tönkretenni. Azoknak, akik nem ismerik: az áramkörbe rövidzárakat égettek be, a rövidzár megléte vagy annak hiánya tárolta az infót. Gyakorlatilag tönkretehetetlen, ha nem teszik ki túlfeszültségnek vagy ESD-nek.

"Még szinte el sem kezdik adni, de a technológia máris elavult???"

Mar commodore 64-hez is volt ssd, nekem talan meg valahol megvan a szekreny tetejen. De ssd-kkel mentek a holdra az apollok is es van egy osoreg ssd-s 486-os 10 inch-es laptopom is. A technologia nem uj, csak tobbfele valtozata letezik. Nekem a kedvencem az egyszer irhato microfuse alapu eprom, ezek mennek tonkre a legnehezebben (par evezredet valoszinuleg kibirnak). Aztan jott az eeprom, majd ennek a leszarmazottja a nor flash, majd az olcsobb es nagyobb kapacitasu nand flash, majd ebbol fejlodott ki az slc es az mlc nand flash. Egyre olcsobbak, egyre gyorsabbak es egyre rovidebb az elettartalmuk.

Korabban leteztek olyan technologiak mint a core memory (lasd: apollo es a korai szamitogepek) vagy most a fazisvalto memoria, de a jovoben meg ott lehet a memrisztor is. Aztan ezek vagy bevalnak es elterjednek vagy nem. Attol, hogy mas a mukodesuk, meg ugyanugy non volatile random access memoriakent latja oket a szamitogep, tehat teljesen mindegy milyen technologia van a chipben.

"Kezdek megzavarodni."

Ez elég nagy baj. Más a helyedben csak összezavarodna. <#vigyor>

Kezdek megzavarodni. Elõször jön a flash drive hogy leváltsa a floppyt. Évekkel késõbb jön az azonos módon operáló SSD hogy leváltsa a vinyót. Még szinte el sem kezdik adni, de a technológia máris elavult???

A mostaniaknál kisebb a cellaméret, ám ezzel nem arányosan (hanem kevésbé) csökkent a programozási feszültség. Ezért a programozás erõsebben igénybe veszi a cellát, amely gyorsabban tönkremegy.

kapacitás az méret függõ ilyen esetben, vagy tévedem ? 😊

PRAM elõnyei:
100 szor több irást bír ki, mint a Flash
20%-kal kevesebb fogyasztás
7-10 szeres sebbességnövkedés a Flashhez képest
jobb véletlenszerû irás
hátrányai:
magas ár
kis kapacitás

Jó neked!

Amúgy az talán igaz, hogy a régi kisebb kapacitásúak mintha tovább bírnák, szal azok valszeg még mûködõ állapotba kerülnek a kukába.

GB feletti pendrájvnál, memkarinál szerintem bármikor lehet számítani a meghibásodásra.

nekem már halt meg pendrivem-om...2 is...nah??? <#banplz>

Talán mert nem hozzád viszik õket adatmentésre, ha fontos adatok voltak rajtuk. Talán boltos sem vagy, akihez visszaviszik az elromlott darabokat - vagy ha mégis boltos vagy, akkor keveset adsz el. Nekem már romlott el 2GB-os Kingston SD-kártyám pár héttel a vásárlás után.

A NAND flash kártyák újraírás miatti elhasználódása elég pontosan kiszámítható, csodák meg nincsenek.

Sanyix: Nem csak a memóriakátyának van ám fogyasztása, sõt!

Én még sosem láttam meghalt memóriakártyát vagy pendrive-ot. Annál több kukába dobott 16, meg 32 megásat, vagy még kisebbet. Ha nem lesz rövidebb életû, már az is nagy szó! 😊

20-al hosszabb üzemidõ? 100% már elég lenne, de 20...