Epikurosz#19
Egyébként megnéztem egy török slágert (bár a törökökre még mindig neheztelek Mohács miatt), de ezek azért már elég globalizált dalok.
Kár volt amúgy megnéznem, mert megintcsak felbosszantottam magam - és ez nem tesz jót a vérnyomásomnak - azon, hogy mennyire egyoldalú a mi kis magyar médiánk. A tévében jószerivel csak amcsi filmek mennek, a rádiók zömében meg javarészt szintén angol dalokat sugároznak.
Arról nem ebszélve, hogy a filmeket szinkronizálják, ami olyan, mint a kínai nők lábának elfáslizása, vagy a gyerekek koponyájának zsugorítása. Szörnyű merénylet! Akadályozza a fejlődést. Emiatt mondják azt, hogy viszonylag kevesen beszélnek itt idegen nyelveket, és ha külföldre mennek csak állnak, mint borjú az új kapu előtt, vagy tátognak, mint a szárazra dobott hal. Nagyon remélem, hogy a jövő évi politikai átalakulások kicsit megkavarják a média állóvizét is, és leselejteznek még a kertévéknél is pár őstulkot. Belőlem, például, kiváló tévéelnök lenne, nyekeregni én is tudok, mint Hankiss Elemér annó, sőt, filozófikus gondolataim is vannak. :-))
Mindenestre, azt elkövetném, hogy az év 365 napján 245 napon sorra venném a világ országainak kultúráját, a fennmaradó 120 napot elosztanám két részre: 60 nap lenne tömény magyar kultúra, és 60 nap angol kommersz (hogy ne sírjanak a sznobok se). Vagy, még jobb öltet lenne súlyozni a különböző nyelvű műsorokat úgy, hogy a legnagyobb arányt a magyar kapná, utána jönnének a nagy kultúrák, a szomszédos népek, majd legvégül a törpeállamok. Jó, mi?
