A nap kérdése
-
#932
én egy Hölgyről, hogy sétálok Vele, fogom a kezét beszélgetünk, majd kézenfogva elalszunk. s ezen felül még az első csókról Vele!
Kéz a kézben egy táncparketten,
Keresve a csodát a másik szemében,
Csak forgunk, táncolunk könnyedén,
Csak mi ketten a táncparkett közepén.
Kéz a kézben keringőzünk,
Szemünkkel egymásra nevetünk,
Precízen de könnyedén táncolunk,
S e dallal mi együtt egybeforrunk.
Csak táncolunk csak táncolunk,
A külvilággal nem foglakozunk,
Szemünket a másikról le nem vesszük,
S bízunk benne, hogy ezt a percet Örökké tesszük.
Körülöttünk a világ elsötétül,
A zene a háttérben elül,
Csak mi vagyunk, mi létezünk,
Szívünk együtt dobog s együtt lélegzünk.
Nem szólunk nem beszélünk,
Csal némán egymás szemébe nézünk,
Nem akarjuk elrontani ezt a pillanatot,
Nem akarjuk befejezni ezt az egy táncot.
Egymáshoz egyre közelebb húzódunk,
Miközben csak mi táncolunk,
A levegő vibrál közöttünk,
De csak táncolunk, le nem ülünk.
Kéz a kézben, test a testen,
Egyé válunk csak mi ketten,
Szemek a szemen szikráznak,
S lassan közelednek az ajkak.
Lángol a két test fűti a vágy,
Körülöttünk a levegő vibrál,
Robbanásig töltve minden porcika,
S várom hogy ajkamhoz érjen az ajka.
A feszültség nő, a szem lecsukódik,
Hátamon minden idegszál borsódzik,
A vágy lassan majd beteljesedik,
S minden idegszál majd megnyugszik.
Szemem kinyitom, s a plafont bámulom,
Véget ért ez a gyönyörű csodás álom,
Szemem könnyes le hiába csukom,
Vissza nem tér soha ez az álom.